Teljesen egyetértünk, te szeretsz engem, én szeretem magamat. Nem mindenki szerelemre építi a párválasztást. Ezzel egy idõben az ember megteremtette a szexuális élet sajátos, csakis rá jellemzõ kultúráját.

A szerelemnek-e különleges, szenvedélyes érzésnek más-más jellemvonása van. A legfontosabb a boldogság forrás, hiszen az embert a legkönnyebben a szerelem teheti boldoggá. A magánélet sikertelensége pedig boldogtalanná.
Az elsõ helyen a szerelem és a sikeres párválasztást követõ harmonikus társkapcsolat áll. Az egyenlõtlen kötõdés, a viszonzatlan szerelem nem az öröm, hanem a szenvedés forrása. Ki kell várni, amíg a kölcsönös, az igazi szerelem beköszönt, ugyanis a lángoló érzelem a személyiséget is jótékonyan befolyásolja. Viselkedési formáink érzéseinkkel együtt fokozatosan megváltoznak, az amúgy merev, tartózkodó közösségi  érzetre is jótékonyan hat.
A szerelem arra is képessé tesz, hogy önzésünkön úrrá legyünk. A saját érdekünknél is fontosabbnak tartsuk párunk boldogságát, örömét. A szerelemben feloldódó személyiség önként és örömmel osztja meg mindenét a társával. Sokan ekkor ébrednek rá, kár volt korábban érzelmeiket “aprópénzre váltani.”
Az igazi szerelmesek anynyira egymásra találnak, hogy mindent együtt akarnak csinálni. Ebbõl adódóan a szerelmük múltját, jelenét és jövõjét is maguknak igénylik, ami a féltékenység forrása lehet. Szex lehet szerelem nélkül is, de boldog szerelmet nehéz elképzelni nemi kapcsolat nélkül. Természetes igényként fogalmazódik meg a gyermek, amely közös vágy. Így biztosíthatják közös biológiai hallhatatlanságukat, hogy életük tapasztalata, tudása, szeretete éljen együttesen tovább.

A szerelem mulandó, jól ismert testi jelekkel (izgatottság, pirulás, tenyér izzadás, szaporább szívdobogás) jellemzõ a túláradó boldogság, szokatlan viselkedés. Mindezért a “szerelem hormon” felelõs, amely az agyban termelõdik, és az amfetaminok csoportjába tartozó. Az egy idõ utáni “takarék lángra” állítódás, a szerelem utáni állapot az élet másik nagy kihívása. Hogyan lehet tovább együtt élni “csupán” a kölcsönös szeretet, megbecsülés, tisztelet, munkamegosztás, közös gyermek nevelése és a javak megtartása alapján?
A szerelem elmúltával szembesülni kell a mindanynyiunkban meglévõ hibákkal és rossz szokásokkal, amelyek addig rózsaszínû szemüvegen  át nem látszottak, vagy bocsánatos vétkeknek tûntek. A lángoló érzelmek után meg kell tanulni a társkapcsolat fenntartását, amely igen nehéz és bonyolult feladat. Keveredik öröm, bánat, boldogság, fájdalom. Létezik azonban hûség hormon is (endorfin származék) az agyunkban. A párkapcsolatot ez segíti elõ a nyugalom, harmónia kielégítésével.

Emberré válásunk egyik legnagyobb tette a szerelem-képesség megszerzése, a-melynek felelõse a homloklebenyben található. Az ember boldogságra született, így jól kell bánni az emberiségnek ezzel a nagy értékével. 
Mindenki vigyázzon a sajátjára, ha megtalálta a párját, ne engedje tovább!

Csordás Istvánné
természetgyógyász
eü. szaktanácsadó

Ez a bejegyzés 2007 07 05 10:38-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.