Kubikos hadi életkép
1943-44-ben Szentesen kubikosokat szerveztek erõdépítési munkára. Honvédelmi feladat volt. A munkát végzõk a katonai szolgálat alól mentesültek.
1944. február végén 240-en raktuk talicskánkra a csákányt, ásót, lapátot, azokat a tehervagonokba pakoltuk. Ruházatunkat, élelmet, bográcsot a személyvagonokba magunkkal vittük. Szántó Imre, Erdei Mihály, Harisik… bandagazda (bandavezérek Móricz Zsigmond szavaival) irányításával indultunk Zeteváralja, Ökörmezõ, Parajd térségébe az Árpád erõdvonalat építeni. Szántó Imrével Csíkszeredáig vonattal, onnan Rába Mávaut teherautóval Zete-váraljáig utaztunk. Mi kerültünk a legtávolabbra. Székelyekkel készítettük a bunkereket, futóárkot, ütegek állásait. Bennünket a székelyek anyaországiaknak neveztek. Jó baráti kapcsolat szövõdött közöttünk. Munkahelyeink nyugalmát meg-megzavarta, hogy Moldva felõl a Hargita havas bércein át mind erõsebben hangzottak át az ágyúk dörgései. A székelyek hadseregbe szervezõdtek. Csíkszeredából, Székelyudvarhely-rõl az év közepén kerékpárjuk nyergében indultak a frontra. Minket az Uzsoki szoroshoz, Takcsány település térségébe vezényeltek.
A ruszinokkal itt szintén jó kapcsolat alakult ki. Együtt készítettük a tankakadályokat. Októberben a német visszavonuló katonák a Felvidéken át hazájuk felé menekültek. Mi 24-én indultunk – zuhogó esõben – szerszámainkkal Ungvár felé. Ezt az országrészt Erdély felõl bejövõ szovjet katonák foglalták el október 27-én.
Új év éjszakáján legyengülve, kimerülve értünk Szentesre. Havazott.
Kátai Ferenc