A Kuvasz történetéről
A kuvasz õseredetét, mint minden pásztorkutyánkét, homály fedi. Õseinknek szüksége volt a ragadozók és egyéb rablók, behatolók ellen nagytestû bátor, félelmet nem ismerõ kutyákra. A kuvaszunkkal azonos foglalkozást ûzõ közeli vagy távoli rokonaik megtalálhatók Tibettõl Spanyolországig. Hívták ezt a fajtát farkas ebnek, kuvasznak, vagy parasztkutyának. Az 1600-as évektõl viszont a kuvaszt, mint kutyafajtát említik. 1801-ben már rajzon, festményen is megörökítették õket.
A fehér szín kialakításában szerepet játszott, hogy az éjszakai viaskodásban, a fehér vagy fehéres színû kutyát nem tévesztették össze farkassal. Csak a meg nem hátráló, acélos izmú egyedek maradtak életben évszázadokon keresztül.
Megjelenése erõt sugárzó, egyedülálló szépségû, izmos formát mutat. A pásztorok hússal etették, azt fára fölkötve, hogy tépés, marcangolás közben a háta, a végtagok, a nyak és a pofaizomzatok erõsek legyenek.
1905-ben készült az elsõ hivatalos leírás. A II. Világháború hatalmas megrázkódtatás volt erre a félelmet nem ismerõ bátor kutyára. Alig néhány egyede maradt meg. Azonban néhány lelkes ember a háború után összeszedte a megmaradt egyedeket, felkereste az elcsatolt magyar területeket is, és megmentette a kihalástól ezt a gyönyörû fajtát.
Harmónia és nemesség jellemzi a kutyát. Élénk vérmérséklete biztosította azt, hogy egy évezrede fent tudott maradni.
Sok káros tévhit él a magyar emberben nemzeti kincsünkkel szemben. Pedig csak a környezet hatása, a feladat, amely rá van bízva és a gazda viselkedése, amely kialakítja a vérmérsékle-
tét. Neki éjjel nappal figyelni kell, élénk és így reagál minden olyan behatásra, amely õt éri. Nem lehet vele durván bánni, oktalanul bántalmazni. Nem szabad megkötni, mert ekkor úgy érzi, hogy nem tudja megvédeni a rábízott portát. Ha táplálkozik, nem szabad zavarni. A kuvasz nem díszkutya. Ez a nagyszerû fajta büszkeségünk, az õsi magyar kutyák legszebbike.
Szentesen az elmúlt néhány évben ismét egyre több háznál látunk ebbõl a csodálatos állatból. Egyre többen szeretnének társul kuvaszt maguk mellé. Ha kuvasz van a háznál, az éjszakák nyugodtan telnek. Ha távol vagyunk a házunktól, biztosak lehetünk, hogy megvédi azt. A kiállításokon a kuvasz mindig a fénypont. A nagy fehér kutyát kicsik és nagyok egyaránt szeretik. Külföldön pedig azok, akik nem is ismerik, ezzel a kutyával fotózkodnak és errõl a kutyáról kell nekik mesélni. A kuvasz az nem kutya, hanem a család tagja.
Dr. Dobos Andrásné