Rég beszélgettünk már Lakatos Béla zongoramûvész-tanárral. A találkozás apropója, hogy most van mirõl társalogni, tanításról, tervekrõl, álmokról, vágyakról.

– 17 növendéket tanítok a zeneiskolában. A második osztályostól egészen érettségizõkig járnak hozzám – említi.
– Leköti õket a komolyzene?
– Igen, nagyon. Érdekes, hogy az egyik gimnazista kislány három éve jár hozzám, és itt ragadt nálam. Akkor jutott eszébe, hogy zongorázni tanuljon. Rendkívül ügyes, jó képességû lány. Ilyen is van, hogy gimnazista korban iratkozzon be valaki zongora tanszakra.
– Mostanság keveset hallunk rólad, hogyan telnek a napjaid?
– Tavaly február 8-án volt önálló estem, azóta “szaporodik” a mûsorom. Sokat gyakorolok, persze egészállásban mellette tanítok a Lajtha László Alapfokú Mûvészeti Iskolában. A munkámhoz szorosan kapcsolódik a mûvek fejlesztése, elmélyítése, ill. újabb mûvek megtanulása és azok átismétlése, amiket eddig tanultam. Így bõvül a repertoár.
– Mennyi idõre van szükséged egy új mû megtanulásához?
– Két-három hónap alatt betanulok egy darabot, de akkor még nyers. Ahhoz, hogy igazán beérjen, 1,5-2 év is kell. Azután lesz igazán közönségképes.
– Csak a klasszikusokkal foglalkozol?
– Kizárólagosan klasszikus mûveket szoktam gyakorolni, bár kacsingatok az operett felé is, mivel nagyon szeretem ezt a mûfajt. A klasszikus zenék közül Liszt, Beethoven, Schubert, Shopin mûvekkel és Brams magyar táncokkal foglalkozom. Bachot is tanulok, többek között szviteket. Terveim között szerepel a nyári szünidõben megtanulni pár új Liszt rapszódiát.
– Mennyi idõt töltesz gyakorlással?

– A szüleimnél szoktam a Mátéffy utcában gyakorolni. Úgy telik egy napom, hogy itt lakom a zeneiskolai szolgálati lakásban, reggel lesétálok a szüleimhez. Nagyon felüdíti az embert a séta, utána gyakorolok 10-11 óráig. Persze van, hogy közben pihenõt is kell engedélyezni magamnak.
– Kikészülnek az ujjaid közben?
– A gyerekeknek is szoktam mondani, hogy nem szabad sokat gyakorolni egyszerre. A fokozatosság elvét be kell tartani, de ez mindenre igaz az életben, nem csak a hangszertanulásra. Pl. a nyári szünidõben ha kihagyok néhány hetet, mert pihenek, utána lassan, türelmesen kell újra elkezdeni, mert az izületeket is kímélni kell, és újra szükséges memorizálni is a darabot.
– Fejbõl vagy kottából játszol inkább?
– Voltaképpen mindig arra törekszem, hogy fejbõl játsszak. Tavaly volt pl. a Múzeumok éjszakája keretében a zeneiskolában egy koncert, ahol kottából játszottam egy Liszt mûvet, pedig tudtam fejbõl is.
– Készülsz-e versenyekre?
– Igen, találtam lehetõségeket, de az a baj, hogy 38 éves vagyok májusban, és a versenyek általában 25-30 éves korúak számára íródnak ki. Korhatár nélkül is találtam néhányat, elmehetnék Olaszországba, Svájcba, Németországba, mindenképpen szeretnék eljutni életem folyamán még 4-5 nemzetközi versenyre.
– Mik a további terveid?
– Koncertezek Debrecenben, a Zenemûvészeti Egyetemen Kapusi Kálmán mûvésztársammal, aki ott nagybõgõt tanít, fõiskolai adjunktus. Évfolyamtársam volt a Miskolci Zenemûvészeti Fõiskolán. Õ vetette fel az ötletet, hogy adjunk közös koncertet. Tulajdonképpen szakzsargon szerint egy fél est lenne november táján. Meghívást kaptam továbbá Hajdúböszörménybe is, ahol pezsgõ a  zenei élet. Itt önálló estem lenne, még szervezés alatt áll a konkrét idõpont – sorolja.
– Az a megtiszteltetés ért, hogy egy vadonatúj Bösendorfer zongorát kell bejátszani. Legutóbb Vásári Tamás zongoramûvész játszott rajta. Nagyon fiatal még ez a hangszer, kb. két éves lehet. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezen a kiváló hangszeren játszhatok.
Kép és szöveg:
Dömsödi Mihály

Ez a bejegyzés 2012 04 11 13:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.