Nyugodj békében Margó!
Korán reggel szomorú hírre ébredtem a feltámadás ünnepe után, dr. Dibuz Margit örökre elaludt, békében, csendesen.
Egész életében, szerény, megértő és nagy tudású volt, csendben tette a dolgát az élet minden területén. Feleségként, anyaként, nagymamaként és orvosként, egyaránt. Hosszú éveken keresztül magyarázta türelmesen, csökkentve a beteg félelmét a szentesi kórházban, ultrahang vizsgálat közben, mit lát, mire kell vigyázni ezután. Segítette fiatal kollégáit a pályakezdésben, szakmailag, emberileg egyaránt. S egyszer szemének csillogása halványodott, mozgása mintha lassúbbá vált volna, gyengébbnek is tűnt. A betegség megtámadta szervezetét, majd legyőzte. Itt hagyta családját, imádott unokáját, és az őt szeretőket és tisztelőket, barátokat, betegeket. Már a két világot összekötő szivárványon átment az örök világba, ahol biztosan megtalálja a segítségre szorulókat, mint tette itt, a földön is. Dr. Dibuz Margit doktornő már nem szenved.
A megváltoztathatatlanba csak belenyugodni lehet, lassan feldolgozni, ha nehéz is. Csak az hal meg, akit elfelejtenek, olvashatjuk a síremlékeken, de Margót sokan, sokáig nem felejtjük, mert szerettük, szeretjük, emlékét őrizzük, barátságát még értékesebbnek tartva. Az élet vihara után, megérdemelve, nyugodj békében Margó!
füredi zsuzsa