Várkonyi István: Keresztútjárók
Valóban mind keresztutat járunk
Míg földi létben éljük világunk:
Életkereszt nehezíti vállunk…
Hosszú keresztúton megyünk végig:
elsõ állomástól tizennégyig,
s testünk korbácsütésektõl vérzik.
S ha fáradunk keresztünket vinni:
Cirenei Simon jön segíteni-,
ám õ is csak kényszerbõl segít ki!
S az úton szánó járókelõkkel
Veronika jön – s törli kendõvel
arcunkat, mely telt verítékgyönggyel.
Stációról stációra menve
köves úton többször is elesve! –
jutunk fel az Agykoponyahegyre.
Valóban mind keresztutat járunk,
s a Golgota végsõ állomásunk.
Ám, ha utunkat Krisztussal járjuk
beteljesedik majd bizonyságunk:
halálunkból lesz feltámadásunk!