Tárgyalások folynak egy bioetanol üzem telepítésérõl, amely kukoricából állítana elõ etanolt, – említi Kovács György, az Árpád-Agrár Zrt. növénytermesztési igazgatója. A cég az alapanyag biztosításában beszállítói szerepet vállalna.

Ez azért fontos, mert a térségben jelentkezõ kukorica felesleget ily módon hasznosítani lehetne. Vajon mennyi esélye van térségünknek , hogy fogadjon egy ilyen beruházást? Errõl is kérdeztük a szakembert.

– Tavaly ugyan nem volt túltermelés, de 2004-2005 évben igen, vagyis intervencióra termelt az ország kettõ-kettõ és félmillió tonna kukoricát. Mivel az állatállomány számottevõen nem fog növekedni, így a kukorica, mint takarmány iránti igény sem, – vélekedik Kovács György, és hozzá teszi:
– Tudni kell azt is, hogy véglegesen megszünteti az Európai Unió a kukorica intervencióját.
– Az Árpád-Agrár Zrt-nél egy jó termõ évben mennyi kukorica felesleggel számolnak?
– A zrt-n belüli kukoricatermésnek meg van a helye, hiszen a takarmányüzemünk feldolgozza, sõt még vásárolni is szoktunk a környékünkrõl. Mi nem helyeztünk kukoricát intervencióba, csak búzát, de jelentõs mennyiség – mintegy harmincezer tonna kukorica – halmozódott fel a  térségünkben lévõ raktárakban.
– Visszatérve az etanol üzemre, mi a tárgyalásokon arra vállaltunk kötelezettséget, hogy százötvenezer tonna kukoricát integrálunk az üzem részére, ám annak a szükséglete mintegy háromszázötvenezer tonna lenne. Úgy gondolom, hogy legalább két megye (Csongrád és Békés) kukorica feleslegét lenne képes feldolgozni.
– Beszélhetünk-e arról, hogy helyileg hova települhetne ez az üzem? 
– A konkrét helyszínt még keressük, nincs tehát kijelölve. Reménykedünk abban, hogy térségünk elnyeri ezt a beruházást.
– Mekkora alapterület szükségeltetik az üzem megépítéséhez?
– Kb. tíz hektár területet foglal majd el.
– Milyen infrastrukturális követelményei vannak a beruházásnak?
– Tartalmaz egy erõmûvet, amelyben a környékben keletkezõ növénytermesztési melléktermékeket, mint pl.  szalma, fanyesedék, stb.  égetnek el. Hozzá tartozik a lepárló, amelyben a lepárlás történik. Itt keletkezik az etanol, és melléktermékként egy DDGS nevû, fehérjében gazdag anyag, ami állati (szarvasmarha, sertés, kis részben baromfi) takarmányozására alkalmas.

– A termelõk hogyan kapcsolódhatnak be az alapanyag elõállításba?
– A közeljövõben tervezzük õket megkeresni, tájékoztatót fogunk tartani, amint olyan stádiumba jutnak a tárgyalások. Ekkor tisztázzuk a termelés és beszállítás feltételeit. Már most nagy az érdeklõdés, mivel a terményt betakarításkor átvennék, kifizetnék. Hangsúlyozni kívánom, hogy az eddigi tárgyalásokon mindvégig a legfontosabb szempontunk a termelõk biztonságának szem elõtt tartása, valamint a termesztéstechnológia fejlesztése volt.
– Mekkora termelõi kör fedheti le az üzem kapacitását?
– Az eddigi információim szerint a mostani termésátlagok mellett megközelítõleg hatvanezer hektáros terület terménye hasznosulna az üzem által.
– Az üzem mûködése mennyire környezetterhelõ?
– Hatástanulmányok készülnek erre vonatkozóan is, de ennek a zárt rendszernek nem szabad káros anyagokat kibocsátania. Az égéstermékként keletkezõ minimális széndioxidot is például újrahasznosítják.
Zárszóként elmondhatjuk, Európában sorra épülnek ilyen üzemek. Magyarországon kb. tizet terveznek a beruházók. Amerikában kukoricafelesleg már nincs, mert a mintegy kétszáz bioetanol üzem feldolgozza azt. A bioetanolt a benzinhez megfelelõ arányban keverve, a jármûvek környezetterhelését lehet jelentõsen csökkenteni. Ha tehát az üzem a szentesi térségbe települ, azzal mindannyian jól járhatunk.
Kép és szöveg: – dite –

Ez a bejegyzés 2007 06 05 19:10-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.