Pedagógusok ünnepe I.
Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő köszöntötte a pedagógusokat pénteken délután a Művelődési és Ifjúsági Házban. Az egykori diák feladata ilyenkor a tisztelet és a megbecsülés, – figyelmeztetett. Majd személyes emlékein keresztül, méltatóan szólt arról az áldozatkész munkáról, amelyet a mindenkori nevelők a jövő nemzedékért tesznek.
Majd díszdiplomákat adott át, elsőként Dr. Imre Ernőné sz. Zanka Irénnek, aki 1942-ben a révkomáromi Református Tanítóképzőben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. Először a csákvári református általános iskolában, majd 1948–51. között a Fejér megyei Csabdi állami általános iskolában tanított. 1949-től 1953-ig a budapesti Pedagógiai Főiskolán matematika-fizika-kémia szakon folytatott tanulmányokat. 1951-től nyugállományba vonulásáig, 1984-ig a szentesi Petőfi Sándor Általános Iskolában matematika-fizika szakos tanárként dolgozott. Jogutód intézményként a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar Pedagógiai Intézet dr. Imre Ernőnének vas díszoklevelet adományoz.
Gansperger Jánosné sz. Mátéffy Edith 1942-ben a Kecskeméti Horthy Miklós Református Tanítóképző Intézetben szerezte meg tanítói oklevelét. A Békés megyei Dobozon, majd a Dunántúlon tanított, 1963-tól1983-ig, nyugdíjba vonulásáig a Köztársaság Téri Általános Iskolában dolgozott. Ezután még nyugdíjasként 1990-ig a Hámán Kató Általános Iskolában tanított. 48 évig dolgozott pedagógusként. Jogutód intézményként a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar Pedagógiai Intézet Gansperger Jánosnénak vas díszoklevelet adományoz.
Kónyi Sándor 1942-ben szerezte meg a Tisza István Tudományegyetemen történelem-latin szakán a középiskolai tanári oklevelét. Az 50-es évek elején orosz szakon is képesítést szerzett. 1964-ig folyamatosan tanított a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban, ahonnan a szegedi József Attila Tudományegyetemre került orosz nyelvet oktatni. Nyugdíjba vonulása óta ismét Szentesen él, és nyelvészettel, filozófiával foglalkozik. Jogutód intézményként a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Dékánja részére vas díszoklevelet adományoz.
Mészáros Júlia 1957-ben szerzett magyar-történelem szakon középiskolai tanári oklevelet a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Az egyetem elvégzése után Csanytelekre került tanítani, majd Szentesre a Berekháti Általános Iskolába (ma Gróf Széchenyi I. Általános Iskola) került. Egy tanévet töltött a városszéli iskolában, majd főhivatású nevelőtanári állást vállalt a középiskolai leánykollégiumban. Ez döntő lépés volt az életében, 10 évet töltött itt, hiszen hivatásává vált a faluról, tanyáról, gyakran csonka családból bekerült fiatalok nevelése. 1970-ben kérték fel az akkori Művelődési Osztály vezetésére. A hetvenes években nagyon nagy feladatot jelentett az óvodába feljövő népes korosztályok elhelyezése. Az általános iskolák vonatkozásában is a megnövekedett létszám diktálta a feladatokat. Ebben az időszakban is színvonalas kulturális élet jellemezte a várost, és a könyvkiadási tevékenység is jelentős volt. 1989-ben nyugdíjba ment, de ezután is még évekig tanított, előbb a Horváth Mihály Gimnáziumban, majd a Zsoldos Ferenc Középiskolában és Szakiskolában. Nyugdíjasként is igen aktív társadalmi életet él, több kiadványhoz kérték fel lektornak, és kerek évfordulós születésnapja alkalmából a Városi Könyvtárban zenés-irodalmi beszélgetés készült Vele. Kiemelkedő munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el.1959-től, több mint négy évtizeden át szolgálta Szentesen a nevelést, oktatást, és kitartóan dolgozott a város közművelődési életének fellendítéséért. Közmegbecsülésnek örvend. Több mint négy évtizedes kimagasló pedagógiai munkássága elismeréseként, jogutód intézményként a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Dékánja Mészáros Juliannának arany díszoklevelet adományoz, amelyet szeptemberben az egyetem tanévnyitó ünnepségén fog átvenni.
Tóth Jánosné sz. Kincses Klára 1957-ben a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakon középiskolai tanári diplomát szerzett. Az első tanévben a Szolnok megyei Kunmadarasi Általános Iskolában tanított. Az ezt követő tanévtől a Damjanich, 1958-tól a Köztársaság Téri Általános Iskolában dolgozott. 1972-től 1988-ig – nyugdíjba vonulásáig – igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátott. Szaktárgya tanításában fontos feladatnak tartotta, hogy diákjai a város történetével is megismerkedjenek. A lelkesedésének köszönhetően tanítványai közül többen választották a történelemtanítást, sőt élethivatásként a történész-kutatómunkát. Jogutód intézményként a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Dékánja részére arany díszoklevelet adományoz.
Földi Vilmos 1957-ben szerezte meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem-magyar szakon középiskolai tanári oklevelét. Az 1957/58-as tanévben a szentesi Köztársaság Téri Általános Iskolában kezdett tanítani, majd a Középiskolai Fiúdiákotthonba került főhivatású nevelőtanárnak. 1961-64 közötti években igazgatói teendőket is ellátott, majd néhány év után, 1969-től ismét átvette a Fiúkollégium vezetését. Közben 1968-tól – egy tanéven keresztül – a Horváth Mihály Gimnáziumban tanította szaktárgyait. 1993-ban ment nyugdíjba a Terney Béla Középiskolai Kollégiumból. A kollégium világa egész életét meghatározta, a gyerekek szeretete, a nevelőtársak tisztelete, a színes kollégiumi élet szorgalmazása jellemezte vezetői munkáját. Ezzel egyidőben sokáig volt a városi pedagógus szakszervezet titkára. A nyugdíjas éveiben sem szakad el a kollégiumtól, szívesen segíti utódait. Jogutód intézményként a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Dékánja Földi Vilmosnak arany díszoklevelet adományoz, amelyet szeptemberben az egyetem tanévnyitó ünnepségén fog átvenni.
Keresztes Nagy Imréné sz. Farkas Katalin 1957-ben a szegedi Keméndy Nándorné Tanítónőképzőben szerezte meg általános iskolai tanítói oklevelét. Gyakorló évét, és 1 tanévet a Bokrosi Általános Iskolában töltött, 1958-tól 1965-ig a Damjanich Általános Iskolában dolgozott. 1965-től 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanított. Képesítést szerzett a női gyakorlati foglalkozások tanítására, valamint alapfokú népművészeti szakkörvezetői munkára. Ezt hasznosította is, mert 25 évig Nagymágocson vezetett felnőtt kézimunka szakkört. Évekig volt iskolai és városi napközis munkaközösség vezető. Mint nyugdíjas 1994/95-ös tanévben napközis nevelőként dolgozott a Koszta József Általános Iskolában. Jogutód intézményként az Eötvös József Főiskola Keresztes Nagy Imrénének arany díszoklevelet adományoz.
Dr. Kovalovszki Lajosné sz. Jármai Magdolna 1957-ben a szegedi Keméndy Nándorné Tanítónőképzőben szerezte meg általános iskolai tanítói oklevelét. Előbb a szegedi Szilléri Sugárúti Általános Iskolában tanított, majd a szegvári, ezt követően pedig 5 évig a Deák Ferenc Általános Iskolában dolgozott. 1966-tól 1973-ig a Külterületi Iskolák Igazgatóságánál igazgatóhelyettesi munkát végzett. 1973-ban a Kossuth Téri Általános Iskolában 1 évig igazgatóhelyettesként dolgozott. 1980-tól 1986-ig a Tanácsköztársaság Úti, a mai Koszta József Általános Iskola igazgatóhelyettese, majd 4 tanéven keresztül igazgatója volt. 1993-ban ment nyugdíjba. Fáradhatatlan munkabírása, tenni akarása mindig példaként áll a feljövő, hivatásukat igazán szerető pedagógusok előtt. Jogutód intézményként az Eötvös József Főiskola dr. Kovalovszki Lajosnénak arany díszoklevelet adományoz.
Lakatos Zoltánné sz. Miskolczi Julianna 1957-ben a szegedi József Attila Állami Tanítóképzőben szerezte meg tanítói oklevelét. Gyakorló évét a Hékédi Általános Iskolában töltötte, majd 1958-tól az Erzsébet Téri Általános Iskolában dolgozott 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az alsó tagozat valamennyi osztályában az évek folyamán minden tantárgyat tanított, dolgozott az iskolaotthonos rendszerben, valamint napközivezetői tisztet is ellátott. Munkaközösségvezetőként is nagy szakmai tudással dolgozott, melyet elismertek kollégái. Jogutód intézményként az Eötvös József Főiskola Lakatos Zoltánnénak arany díszoklevelet adományoz.
Oltyán Lajos 1957-ben a Szegedi József Attila Állami Tanítképzőben szerezte meg tanítói oklevelét. 1968-ban szerzett második oklevelet a JATE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakon. A közoktatás és a közművelődés számos színterén dolgozott az elmúlt négy évtized alatt. Közel másfél évtizedig volt a Klauzál Gábor Általános Iskola igazgatója. Eddigi életútja során sokat tett az ifjúság neveléséért és oktatásáért, mély hivatástudat és gyermekszeretet jellemzi. Hosszú évtizedek óta kiemelkedő tevékenységet végez a város sportéletében. Meghatározó vezetője, irányítója és szervezője volt a város női kézilabda sportjának, ami a minőségi sportot jelentette azokban az években. Iskolaigazgatóként aktív támogatója volt a város diáksportjának. 1994 és 2006 között önkormányzati képviselő, elnöke volt az önkormányzat Művelődési, Oktatási Bizottságnak, tagja, és jelenleg is külső szakértőként tagja a Gyermek-, Ifjúsági és Sportbizottságnak. Ezen megbízatásaiban is kitartóan dolgozik a város közoktatásáért, és a közművelődési élet fellendítéséért, a működés anyagi feltételeinek megteremtéséért, valamint a város sportjának magas szinten tartásáért. Több mint négy évtizedes kimagasló pedagógiai munkássága elismeréseként megkapta 1998-ban a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT kitüntetést, ugyanebben az évben Csongrád Megye Sportjáért Emlékplakettben, valamint 2003-ban címzetes igazgatói címben részesült. Szakmai elhivatottsága, személyisége meghatározó városunk közoktatásában, közművelődésében és sportéletében. Elkötelezettsége miatt tisztelet és megbecsülés övezi. Jogutód intézményként az Eötvös József Főiskola Oltyán Lajosnak arany díszoklevelet adományoz.
Antal Istvánné sz. Békési Aranka 1954-ben a szegedi Pedagógiai Főiskolán szerezte meg orosz nyelv és irodalom szakon általános iskolai tanári oklevelét. Gyakorló évét a Zákányszéki Általános Iskolában töltötte. Tanított Csorváson, 2 tanévet Mórahalmon, 1957-től 1971-ig az Árpádhalmi Általános Iskolában, majd 1972-től 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig a Deák Ferenc Általános Iskolában. Jogutód intézményként a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Antal Istvánnénak arany díszoklevelet adományoz.
Bugner Irén 1957-ben a hódmezővásárhelyi Állami Tanítóképzőben szerezte meg általános iskolai tanítói oklevelét. Előbb a bokrosi, majd 1960-tól 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig a Kossuth Téri Általános Iskolában tanított. 1968-tól 1975-ig igazgatóhelyettesi teendőket is ellátott. 1965-ben földrajz-rajz szakos tanári oklevelet szerzett a szegedi Tanárképző Főiskolán. Közben óraadóként tanított a 603-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben, a Berekháti és a Hámán Kató Általános Iskolában. Nyugdíjazása után 1 évig óraadó volt a Horváth Mihály Gimnáziumban. 1991-ben Kiváló pedagógus, 1992-ben vezetőpedagógus lett, majd a "Szentesért" kitüntető jelvény bronz fokozatát kapta meg. Jogutód intézményként a Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar Bugner Irénnek arany díszoklevelet adományoz.
Forgó Istvánné sz. Böde Ida / arany/ 1957-ben a hódmezővásárhelyi Állami Tanítóképzőben szerezte meg általános iskolai tanítói oklevelét. Gyakorlóévét a hódmezővásárhelyi Klauzál Utcai Általános Iskolában töltötte. 1961-ig a Kútvölgyi 2 tanerős Általános Iskolába került tanítónak. Ezután 1 évig a Gyógypedagógiai Kisegítő Iskolában dolgozott, majd 1962-től a szentesi Kossuth Téri Általános Iskolában tanított 1993-ig, nyugállományba vonulásáig. Jogutód intézményként a Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar Forgó Istvánnénak arany díszoklevelet adományoz.
Dr. Szucsán Sándorné sz. Rozgonyi Rozália 1957-ben a hódmezővásárhelyi Állami Tanítóképzőben szerezte meg általános iskolai tanítói oklevelét. Gyakorlóévét a bokrosi Általános Iskolában töltötte, majd Szegvár község tanyai, majd később falusi iskolájában dolgozott. 1966-tól 1991-ig nyugdíjba vonulásáig a Köztársaság Téri Általános Iskolában tanított, 1984-től pedig igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátott. Jogutód intézményként a Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar Szucsán Sándornénak arany díszoklevelet adományoz.
Címzetes óvodavezetői és igazgatói cím adományozás Pedagógus Szolgálati Emlékérem Csatlós Péterné – Felsőpárti ÓMK. körzeti vezetőóvónője 1968-tól dolgozik az óvodai nevelés és oktatás területén. 1976. óta a nagy szakmai múlttal rendelkező Rákóczi Ferenc Utcai Óvoda vezetője. Az óvoda hagyományrendszerébe, az ott dolgozók magatartásába beépült a szakmai igényesség. 1981. óta a Felsőpárti Óvodai Munkáltatói Körzet körzeti vezetőóvónője. Remek szervezőmunkával 3 tagóvoda munkáját irányítja. Az integráció következtében megnövekedett feladatait helyesen tudta rangsorolni, a tagóvodák vezetőivel jó munkakapcsolatot alakított ki. Az óvodai oktató-nevelőmunka a körzetükben kimagasló színvonalú, és töretlen a fejlődés. Saját maga és nevelőtestülete szakmai képzését kiemelt feladatnak tekintette. Vezetői munkájában támaszkodott munkatársai véleményére, döntéseiben elsősorban a gyermekek érdekeit tartotta szem előtt. Szereti és tiszteli a gyerekeket, a velük foglalkozó felnőtteket, akikkel hosszú éveken át együtt dolgozott. Igyekezett mindenkiben az egyéni értéket megkeresni és így különösen segítették egymást szakmai célkitűzéseik megvalósításában. Három cikluson keresztül tagja volt a Művelődési és Oktatási Bizottságnak, ahol folyamatosan érvényesítette tapasztalatait, modern pedagógiai szemléletét, figyelve a gyermekek és dolgozók érdekeire. Vezetői hitvallása, hogy az óvodavezetés egy sajátos megbízatás, melyben az óvodavezető első az egyenlők között. Az óvoda alkalmazottait, gyermekközösségeit, a szülőket az óvodára kiszabott feladatok elvégzésére motiválta és szervezte. 39 éves pedagógiai munkássága elismeréseként, nyugdíjba vonulása alkalmából kapta meg a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet.
Garai Ferencné – Apponyi Téri ÓMK. körzeti vezetőóvónője 1969-től dolgozik az óvodai nevelés és oktatás területén. 1975. óta az Apponyi Téri Óvoda vezetői feladatait látja el. A városi óvodai integráció eredményeképpen 1981-től négy tagintézmény tartozik az irányítása alá. Vezetői munkája mellett óraadóként a Nevelési Tanácsadóban dolgozott gyógypedagógusként, melynek első munkáltatója is volt a Szentesi Családsegítő Központ létrehozásáig. Az 1991-ben létrehozott középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek csoportjának működtetését intézményük vállalta, melyet jelenleg is ellátnak. 2000-től minőségügyi tanácsadó, aktívan részt vett a Comenius Klub szervezésében és működtetésében. A legfontosabb szakmai kihívásnak a hátrányos helyzetű gyermekek szocializációjának segítését, a részképesség zavarokkal küzdő gyermekek támogatását, az óvoda-iskola átmenet kérdését, a szervezeti kultúra fejlesztését, a szolgáltató szervezet erősítését tekintette. Hitvallása, hogy a szervezetükben kialakult egységes norma és értékrend, a közösség folyamatos önértékelésével – a problémák közös feltárásával – garancia arra, hogy a munkájukat sikerrel végezhessék. Az óvoda teljes alkalmazotti közössége legfontosabb partnerének a gyermekeket tartják. Úgy gondolta, hogy a nevelőmunkát családias, nyugodt, derűs légkörben, jó szakemberek által, a gyermekek-, szülők-, alkalmazotti kör-, iskola-, fenntartó elégedettsége mellett lehet megfelelő színvonalon végezni. Továbbképzéseknél a fejlesztő-, gyógytestnevelő, mentálhigiénés képzést preferálta, a dajkák szakmai továbbképzésének szervezését is ösztönözte. 38 éves pedagógiai munkássága elismeréseként, nyugdíjba vonulása alkalmából kapta meg a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet.
Szűcs Lajos – alpolgármester, 1970-től dolgozik az oktatás területén. 1970-től 1983-ig a 603. sz. Ipari Szakközépiskolában szakoktatóként, majd 1983. óta a Berekháti Általános Iskolában tanított, 1989-től igazgatóhelyettes, majd 1992. óta igazgató volt 2002. októberéig alpolgármesterré választásáig. Vezetői tevékenysége alatt az iskola szépült, gazdagodott egy új – a városban egyedülálló felszereltségű – tornateremmel és számítástechnika tanteremmel. Pedagógusi munkájára a megbízhatóság, az önzetlenség és a lelkiismeretesség volt a jellemző. Az oktatásügy területén jelentkező szakmai kihívások megoldása érdekében folyamatosan gazdagította szakmai felkészültségét. Mindig megtalálta azt a motivációs utat, amivel helyzetbe tudta hozni a pedagógusokat a folyamatosan jelentkező innovációs feladatok és az ehhez kapcsolódó pályázati lehetőségek kiaknázásához. Számára mindig egyértelmű volt, hogy az intézménybe járó hátrányos helyzetű tanulók és a cigány kisebbséghez tartozó diákok érdekeit szem előtt tartsa. Megkövetelte, hogy a pedagógusnak tudnia és értenie kell, hogy milyen értékeket hordoznak a családok és hogyan viszonyuljanak hozzájuk. Ennek érdekében egységes szemléletet alakított ki a dolgozói közösségben. Messzemenően törekedett a családias légkör kialakítására. Igazgatóként célja az volt, hogy olyan útravalóval távozzanak az intézményből a diákok, amellyel tisztességesen helyt állhatnak a gyorsan változó világban. Hitvallása, hogy a pedagógus modell kell, hogy legyen a tanulóknak. Fontos, hogy bízhassanak bennük, számíthassanak rájuk. Egyéniségével harmonikus légkört teremtett környezetében. Mindig kellő időt fordított a tanulók, a kollégák és a szülők problémáinak a meghallgatására. Több évtizedes pedagógiai munkássága elismeréseként, nyugdíjba vonulása alkalmából kapta meg a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet.