Ott folytattam, ahol tegnap abbahagytam. Miközben az ember úszik a saját levében, úszik a számokban is. Oszt és szoroz, de megboldogult Tolnay Klári szavait idézve, az a bizonyos "hátul álló" mindig hiányzik. A "tizes" csak az ő korában volt sok pénz… Nem csodálkozom tehát el, amikor szomorú tekintetű emberek közé keveredem. Barátokkal, ismerősökkel is találkoztam, szerencsére nem mindenki volt szomorú, jó volt beszélgetni egy picit. Sajnálom, hogy a Szentesi TE. rosszul lepattanó labdájából végül a várható öngól lett. Alig néhány hete elmélkedtem erről a helyzetről. Az egyén tehetsége, a magyar tehetség ott úszik el a számokban. A számok pedig valamerre mindig kerekednek, majd egyszerre csak elfogynak. De az a valami, ami csak a pénzről szól, nem is tart soká. Nem kívánok nagyszerű sportolók tragédiáira utalni, van elég példa a fiatal tehetségek előtt. Láthatnak, ha akarnak látni…  

Ez a bejegyzés 2005 07 29 23:41-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.