Napló 28.
Kicsit elmaradtam, így most pótolom. Sok-sok óra munkával is azt mondhatom: nem mindig úgy, és azt alkotom ki magamból, amit lehetne, és nem jutok el odáig, ameddig a nap végére eljutni szeretnék. Pénzisten kézben tart és olyan erősen húzza a gyeplőt, hogy nincs erőm kötöszködős lóként viselkedni. Jobban járok, ha csak nem akarok magammal kitolni. Ez is egy út, ami csak-csak visz valahova, s legalább nem értelem nélküli. Alig várom, hogy alább hagyjon a meleg, s tényleg úgy tudjak dolgozni, ahogy szeretek. Egyszer – még soká – a ház külleme is megszépül, és akkor foghatunk hozzá belül is újra rendbehozni. Teljesen tönkrement a tavalyi munkánk, összerepedeztek az öreg falak. Olyan ez az egész kulipintyó, mintha legalábbis egy mocsár kellős közepén volna.