Gáspár Sándor Kossuth- és Jászai-díjas színmûvészt tavaly szeptemberben a Fõvárosi Közgyûlés “Budapest” díjjal jutalmazta.

A fõváros közéletben  aktív szentesi születésû mûvész 1998 óta az Új Színház tagja. Ezekben a napokban is legfrissebb szerepeit, Schiller Don Carlosában II. Fülöp spanyol király alakját, valamint Thomas Mann: A varázshegy c. színházi adaptációjában pedig Mynheer Peeperkorn figuráját alakítja. Az utóbbi  premierje éppen január 27-én volt. Amint fogalmaz, ezeknek a szerepeknek a megformálása komoly energiákat, összpontosítást kíván, de megéri e gyönyörûséges munkákért. Nem éhes új bemutatókra, hiszen a folyamatosan futó egyéb színházi szerepek mellett a filmszakma is elkényeztette az utóbbi idõben a jobbnál-jobb karakterek megformálásával.
– Testvére, Tibor és már lánya, Kata is ezt a pályát választotta, a család milyen gyakran tud találkozni, együtt lenni? – kérdeztük.
– Szerencsés vagyok, mert a lányunk tõlünk száz méterre lakik, így nagyon sûrûn találkozunk. Évrõl-évre hagyományos, hogy a Balatonnál összejön a család, és a nagyobb ünnepeket is együtt töljük.  Ehhez ragaszkodunk a jövõben is, hiszen  mindanynyiunknak szüksége van ezekre a tartalmas együttlétekre.
– Információim szerint  a nagyszülei a Kisérben éltek. Hogyan emlékszik vissza ezekre az idõkre?
– Igen, a mamu és a tatu – mi így hívtuk a nagyszüleinket – a Pacsirta u. 11. szám alatt laktak. Sokat játszottunk a környezõ utcákban lakó gyerekekkel és az unokaöcsémmel. A sarki kispresszóba jártunk fagyizni. Sokszor a gimnáziumból is hozzájuk mentem, kerékpárral egy perc volt az út. Egyébként, mivel mi a szüleimmel a Dózsa György utcában laktunk, én felsõpártinak tartom magamat. Emlékszem, ha kiálltam az utca közepére, be lehetett látni az egész horizontot, egészen a repülõtérig. A Kisér ennek ellentéte a romantikus kis utcácskáival.
– Felidézne egy kedves személyes emléket?
– Nagyon szívesen, hiszen számtalan van. Gyakran segítettem mamunak bevásárolni. Bár nekünk is volt a Felsõpárton három tehenünk, de mégis a Kisérben a szomszéd utcába mentünk el tejért, mert az páratlanul finom volt. Nagyon érdekes, hogy még a tehenek tejének íze is mennyire különbözött a két városrészben.

Kedves Mûvész úr! Köszönöm a beszélgetést és sok-sok sikeres bemutatót kívánok az új darabokhoz!                         
– dite –

Ez a bejegyzés 2012 02 12 15:37-kor készült és a következő kategóriákban található: Album, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.