Aki szelet vet, az vihart arat. Ezt tettem legutóbbi rövidke jegyzetemmel. Hetedik éve folyik a per a Petőfi szálló ügyében, s ez már nem csak az épületen látszik meg, a per szereplőin is. Tény, hogy az alperesi oldalon a perbe befolyó bank tett a városnak ajánlatot, és az is, hogy az önkormányzat jogi bizottsága azt megalapozatlannak tartja. Az előzmények sok kérdést vetnek fel, amelyek az épület legújabb kori történetének dokumentáláshoz is kötődnek. Ilyen kérdéseket tettem fel ezúttal Szirbik Imre polgármesternek.

– Mit gondol ön arról, hogy az alperesi fellebbezés folytán már karácsony előtt a táblabíróságon lehetett volna az ügy, ehhez képest még húsvét előtt sem volt ott. Ez azt jelenti, hogy jó, ha a nyár elején lesz tárgyalás.

– Annyit tudok, hogy bizonyos illetékbélyegek és címzések miatt nem tudta a Csongrád Megyei Bíróság időben felterjeszteni a táblabírósághoz az ügyet. Nem kívánom minősíteni, hiszen úgy gondolom: hét év alatt egy ilyen ügyben már rég lehetett volna jogerős ítéletet hozni, hisz a város négyszer bebizonyította, hogy jogszerűen élt az elővásárlási jogával. Én úgy gondolom: a háttérben olyan dolgok is mozoghatnak, amelyeknek a minősítése nem rám tartozik.

– Arról nincs szó, hogy most már – mivel a ligeti volt úttörőházból létesülne szálloda –  ez az épület a városnak nem fontos?

– Semmi köze a két ügynek egymáshoz. Szeretném, ha tisztáznánk néhány alapkérdést: a város 1998-ban megindította ezt a pert, azóta négyszer nyerte meg. Nagyon furcsa körülmények között háromszor új eljárást indítottak, most a negyedik eljárás folyik. S amikor már az eljárások tartottak, akkor az egyik peres félnek az érdekeltsége erre az épületre hitelt vett fel. Úgy kapott forgóeszközhitelt egy építőipari vállalkozás, hogy neki a Budalakk konzorcium kezességet vállalt. A Budalakk pedig ennek az ügynek alperese. A széljegyzettel ellátott tulajdoni lapot be sem csatolták. Vagyis egy bank úgy adott hitelt, hogy meg se nézte: a háttérfedezet miről szól, s én tudom, hogy ez a bank most megy a pénze után. Minden eszközt bevet arra, hogy a saját hibáját másvalakinek a nyakába varrván a pénzt ebből visszahozza.

– Visszatérve a kérdésemre, tehát továbbra is fontos a városnak az épület?

– Továbbra is fontos. Azért szeretném tisztázni a kérdést, mert a város ezzel a bankkal, azaz az Alsónémedi takarékszövetkezettel jogviszonyban nincs. Aki hitelt vesz fel banktól, a szerződéssel aláírja, hogy büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, a szerződésben szereplő tények valósak. Furcsa módon ez a mondat erről a szerződésről hiányzik. A bank képviselete valóban megjelent nálunk, és tett – nem nevezném ajánlatnak, mert semmi közünk egymáshoz, neki a Budalakkal kell elszámolnia – egy olyan javaslatot, hogy fizessünk ki 65 millió forintot és annak kamatát a Budalakk helyett, s akkor úgy száll be a perbe, hogy elősegíti a város pernyertességét. A bank nem tud nekünk ajánlatot tenni, hiszen nem az övé az épület, ezért erről szó sem lehetett. Az ajánlatot bemutattam a jogi bizottságnak, ahol egyértelműen elutasították azt. Van tehát négy első fokú ítélet, amely szerint 20 millió + 5 millió forint áfáért a város ezt a pert megnyerte.

– A bank tavaly nyáron jelent meg, hogy nekik követelésük van a Budalakkal szemben, és a város fizesse ki helyette.

– A város a jelen helyzetben mit tervez az épülettel?

– A koncepciónk ugyanaz, mint évekkel ezelőtt, vegyes hasznosítása jönne szóba: üzletek, vendéglő, szálloda, irodai létesítmények, mint volt az 1898-tól. Az épület 1966-ban lett teljes egészében szálloda.

– Ezek szerint ön is úgy gondolja, hogy ezt az épületet még meg lehet menteni?

– Ez egyre drágább dolog. Néhány hete jártam az épületben, a Kossuth téri szárny relatíve jó állapotban van. A Petőfi utcai viszont teljesen tönkre ment, az épület állagromlása szemmel látható, különösen most, a hóolvadás után. El kellene gondolkodniuk azoknak is, akik igazságszolgáltatással foglalkoznak, hogy ha reális időn belül egy per nem fejeződik be, az gazdasági kárral jár, a pernyertes számára azzal is károkozás történik, hogy az időhúzás miatt az infláció nő, a költségek nőnek, az épület romlik. Bizony néha ennek a felelősségnek a kérdését is fel lehetne vetni.

– 2000-ben, tehát öt évvel ezelőtt a cikkemet azzal fejeztem be, hogy a további állagromlás megállítása érdekében talán meg kellene fontolni a feleknek a megegyezést, azaz a pert akár egyezséggel lezárni. Soha nem merült ez fel? Miért?

– A dolog éppen azért nem működik, mert a város ezt a pert 25 millió forintért – négyszer – megnyerte. A tisztességesen gondolkodó adófizető városi polgár feltehetné joggal a kérdést, ha a város egyszer megnyerte ezt a pert és jogilag igaza van, akkor miért dobáljon ki tíz-, és százmilliókat az ablakon csak azért, mert valakik ebből hasznot kívánnak húzni. Úgy gondolom: az adófizetők pénzével való tisztességes gondolkodás ezt nem engedheti meg. Más: a város a Budalakkal és a FIK – kel áll jogi kapcsolatban, ebben a perben van a házról szó. A bankkal meg sem egyezhetek, hiszen a bank nem mondhat le a javamra olyan vagyonról, ami nem az övé. Ezért tartom a múltkor írtakat fél információnak. A Budalakk és FIK is felszámolás alatt van, tehát nem is nyilatkozhatnak ezekben a kérdésekben. A város, ha tiszta képet akar, nem tehet mást, mint a pert végig viszi. Én bízom benne, hogy négy győztes első fokú eljárás után nem következhet be olyan fordulat, amely más kimenetelt hoz.

– S ha ötödik és hatodik fellebbezés is lesz… Az épület állagromlását pedig kedvezőtlen időjárási tényezők is siettethetik, további károk keletkeznek. Már ha csak az eltelt öt évet vesszük alapul, akkor is több tízmilliós a kárnövekmény, amit szintén az adófizetők zsebe bán majd…

– Akkor felteszem a kérdést, ha a nyert per után valaki ennek a pénznek akár a tízszereséért megegyezne, akkor “nem feszítenék keresztre”…

– Ez a kockázat kérdésköre, amire az idő fogja megadni a választ. Ha netán tragikus fordulat következik be, s azt meg lehetett volna előzni, akkor… (Tízszeres szorzóról amúgy sincs, évekkel ezelőtt pláne nem is lehetett volna szó.) Felmerült bennem az a kérdés is, hogy majdan, ha odajut a város, hogy pályázik erre az épületre, a pályáztató támogatás helyett nem fog inkább elmarasztalással élni, mondván: nem tettek meg mindent azért, hogy az állagromlás ne legyen ekkora?

– Ilyen befolyásoló tényezővel nem kell számolni, itt egyedül az számít, hogy mennyi lesz a költség. Az épület előzménye a pályázat elbírálása szempontjából nem bír jelentőséggel, – mondta Szirbik Imre.

Ez a bejegyzés 2005 04 21 11:36-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.