Emlékezés
Van, hogy elfogy a követési távolság, s összefolyik idõ és tér. A gondok és terhek súlya alól csak a mentõautók sûrûn felharsanó szirénái igyekeznek kihúzni minket…
… Volt valaki – nem is olyan rég – aki nem arra tanította a jármûvezetõt, hogy kockáztasson. Milyen gyorsan múlik az idõ, 2007. április 24-én tíz éve, hogy nincs közöttünk Bandi bácsi, Dobos András, az oktató. Barátai, tisztelõi, volt tanítványai emlékeznek rá a családtagokkal együtt.
Mennyire aktuális ma is az az általa fontosnak tartott gondolat, hogy a közlekedés veszélyes üzem. Ha most itt lenne közöttünk, azt mondaná, hogy gázpedált taposni egy tégla is tud, de a legfontosabb az, hogy úgy vezessünk, hogy a legváratlanabb helyzetben is meg tudjunk állni. Úgy vezessünk, hogy vigyázzunk a többi közlekedõre. Egész életében ilyen, és hasonlóan építõ gondolatokat táplált tanítványai fejébe. Ha rá gondolnak, ma is óvatosabban lépnek a gázpedálra. Eszünkbe juthat mindannyiszor, amikor megyénk útjain súlyos baleset történik, hogy Bandi bácsi szigorúsága nem volt öncélú. Életének utolsó fázisában is a biztonságos jövõt tervezte, az utolsó rádió interjújában is arra intett: “Vigyázzatok a gyerekekre!” Nem annyira oktatott, mint inkább nevelt, tanított. Amikor emlékére a Dobos András közlekedési emléktúra szervezése történik, barátok, tanítványok emlékeznek rá, s a többiekre, Holman Istvánra is, aki tanítványából vált kiváló gépjármû oktatóvá, s az évek során egyik legjobb barátjává.
Tisztelõi azt szeretnék, ha minden évben ez az évforduló lenne a biztonságos közlekedés napja a városban, amikor jobban figyelünk egymásra az utakon. Milyen szép is lenne! S miért ne lehetne? Lassan járj, tovább érsz: régi bölcs mondás, de mennyire igaz!
A tisztelõk nevében:
Dömsödi Teréz