Nagyérdemű kedves Olvasó! A 14. század végén egy Kirill nevű, jámbor lelkű szerzetes apáti kinevezést kapott a moszkvai Szent Simon kolostorba. Bojári származásának jogait az egyházi élettel felcserélő, hatvan éves kiválasztott, hitében elhomájosulva érezve magát, ezért visszautasította a felkérést és követte lelke hívását.” Vándorolj szerte Oroszországban, keresd Istent, aki majd megmutatja azt a helyet, ahol élned, tevékenykedned és igéjét hirdetned kell“.

Nemsokára a Siverskoye tó partján, az erdőkkel körül ölelt Ivanovskaya hegyen meg is találta a vágyott vidéket, ahol aztán szorgos igyekezettel kezdett templomot építeni, lakóhelyül  fenntartva egy kis cellát magának, a többi részt pedig mindazoknak, akik követői kívántak lenni. A hegytetőn élő aszketikus remete híre futótűzként terjed. Kirill örömmel fogadta a zarándokokat. Hívei száma fokoztosan  gyarapodott és egyre többen vállaltak életközösséget böjtölésben és imádkozásban a szent emberrel.

Gyorsan múló évszázadok során a földterület kevésnek, az 1497-ben megépített fa templom szükösnek bizonyult, és mivel ezekben az időkben az egyház gazdaságot – politikát szabályozó szerepe vitathatatlan volt, a Belozensky {Kirill  családi neve}  Kirill kolostor is kivette ebből a részét, válva így a 16. század végére észak-Oroszország második leggazdagabb, legbefolyásosabb intézményévé. A kolostor köré Kirill nevű település épült. Tizenegy kisebb templom tornya jelezte a hatalmas földbirtok határát. 732 méter hosszú, hét méter széles fal vette körül a szerzetesek lakóépületeit, amit több ezer kötetes könyvtár és képtár egészített ki, sorakoztatva fel egyházi kincseket és a korabeli ikonművészet különlegességeit.

Sorra járva a helyrehozatali munkák nyomait és a látogatható épületeket megtudtam, hogy 1992-ben a hosszú és viszontagságos hányattatások után, folyamatosan javítva, a kolostoreggyüttes műemlék jellegget kapott. A megalapítás után még harminc évig pásztoroló Kirill, 1988-ban az orosz ortodox egyház akarata alapján, szentté lett nyilvánítva.

Kirill-ben tett látogatásom során bővültem olyan ismeretekkel is, amik szerves részét képezik az ország kultúrájának. Ez pedig az ortodox vallás és az ikonfestészet.

A római birodalom bukása után – kezdte ismertetőjét helyi vezetőnk – a vallások fejlődése jelentős átalakuláson ment át, és a nyugat- római katolikus dominancia mellett kelet-rómia neoszrorianus, monofizita, ortodox nézetek jelentek meg. Az előbbiek Jézus emberi voltát, az utóbbiak emberi és isteni természetét hangsúlyozták, azok az irányzatok pedig, amelyek mindkettőt elítélték, hozták létre az ortodox vagy görög-keleti vallást, ahol minden egyháznak saját pátriárkája – főpapja – van. Az istentiszteleteket az ország nyelve szerint tartják, bizánci szertartási rend szerint, és a világi élettel szemben a mennyei boldogságot hirdetik. Ez a szellemiség jelenítődik meg a képzőművészetben, az inkonfestés közvetítésével.

Sajátos technika alkalmazása – pácolt fatáblára ragasztott textil és krétapor réteg – után az alkotók a láthatatlant jelenítik meg, festve szenteket, angyalokat, Atyát, Istent, ami persze hatalmas vallási vitákat, többször is fellángoló ikon rombolásokat váltott ki egészen a középkorig, amikor is mind a vallás, mint a közélet nem csak elfogadta, hanem nagyra is értékelte az így született színes, olykor arannyal, ezüsttel, drágakövekkel gazdagon díszített egyedi képektől egészen a templom falait betöltő oltár ikonokig születő munkákat. Nem lett volna teljes a Kirillben tett látogatás a középkor egy kiváló művésze, egyben az orosz ikonfestészet megalapozójának említése nélkül. A feltételezhetően 1360-ban született és 1430-ban meghalt Andrej Rubljov, szerzetesként, becsületes, szorgos emberként élte buzgó kolostori életét, amikor is 1405-ben a Kreml Angyali üdvözlet székesegyház freskójának elkészítésével bízták meg.

A nagyszerű munka  azonban csupán akotásainak egyike volt,  fő művének mégis az 1411-ben megfestett Szentháromság című ikon tekinthető. Ebben az alkotásban mind az megtestesül, amit ez a műfaj képvisel. Orosz elemek vegyülnek a klasszikus bizánci alapiskolával, képezve így széles, alul-felül keskeny ábrázolást, ami légiessé, tüneményessé, egyben élővé teszi azt a bibliai jelenetet, amikor Ábrahám és Sára három férfit lát vendégül, akik a megtestesült háromság: Apa – Fiú – Szentlélek.

(Folytatjuk)

Susan T. de Buzna dr.

Ez a bejegyzés 2012 01 15 14:16-kor készült és a következő kategóriákban található: Album, Sztori. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.