Nagyérdemű, kedves Olvasó. Kukorékolás, hápogás, a baromfi udvar megannyi hangja disznó röfögéssel, tehén bőgéssel kiegészülve. Ébresztő idejét jelezte a kabin rádió és bár az ilyen fajta napkezdés sokunk számára szokatlan volt,  az utasok többsége  mégis mind ezt, mint az orosz vendégszeretet egy kedves jelét fogadta el. 

Felkelés, készülődés a felhangzó pattogó muzsika kiséretében, hirek  – melynek mindig fontos részét képzete az idõjárás elõrejelzés – programok ismertetése – ezen a módon is, nem csak írott formában –  közben a Majakovszky lassú ütemben haladt  észak-kelet felé, hagyva maga mögött  teherszállítókat, víz martalékául esett, egykor Isten igéjét hirdetõ templomot, míg nem a hajócsavarok lassan leálltak és megérkeztünk újabb kikötőállomásunkra, Kizhi szigetre, arra a méreteiben kicsi –  hat kilométer hosszú és egy kilométer széles – földterületre, amiről az itt élő mindössze 50 főnyi lakos azt vallja, hogy a természeti környezet szépségének és a rendkívüli épületek együttesének különlegessége egy olyan “fertőzést” eredményez minden idelátogató számára, ami boldogság és üzleti siker formájában valósul meg a sziget elhagyása után. 

Azt, hogy a jövendölés kinél hogy teljesült nem tudom, azt viszont igen, hogy a régmúlt időket megelevenítő templom, kápolna, harangtorony, szélmalom, parasztház, magtár, istálló, fürdőház restaurált épületei alkotta szabadtéri múzeum méltán érdemli, hogy történelmi, építészeti és etnográfiai szabadtéri védett terület és ezáltal a Világörökség része lehessen.

“Soha nem volt és nem is lesz ehhez hasonló építmény”… dobta 1714-ben szekercéjét az Onega tóba ezen szavak kiséretében Nestor mester, miután befejezte az Átváltozás templom felépítését.  A munkát egyedül végző ács, egyetlen szerszámot  és csupán egy anyagot, a kemény orosz hidegeknek is jól ellenálló rezgőhársfát használta. A nyári templomnak tervezett épületet, az 1960-as években felújították, így azóta, ismét teljes szépségében pompázó, működő templomként  szolgálja a híveket, adva helyet rendszeres egyházi szertartásoknak.  

Huszonkét hagyma-kupolájának egyike 30 méter magas és valamennyit hal-pikkelyszerűen zsindely borít, ami ezüstösen csillog a Nap fényében, majd váltja színét alkonyatkor mély lilára, váltva ki  minden napszakban a szemlélőben valami egészen különleges élményt.

Méretében kisebbként áll szomszédságában a Közbenjárás nevű téli templom, melynek  csak 1764-es elkészülte, nem pedig építésének kezdeti dátuma a hiteles. Hasonlóan nagy testvéréhez,  ez is egyetlen fém szeg felhasználása nélkül készült, lapostetővel, amely csak a későbbi időkben lett átépítve, alakítva így ki a kilenc hagymakupolás struktúrát. A templombelső  gazdag ikon gyűjteménynek ad otthont.

Kizhi sziget szimbólumaként ismert épület együttes harmadik tagja a Harang torony, ami 1874 -ben épült erdei fenyõ és nyárfa felhasználásával, indokul arra, hogy csak ezek a fa fajták tudják igazán visszaadni az erdő muzsikáját. A masszív harangtoronyba több, kézzel mozgatható fém harangot szereltek fel, melyek megszólaltatása volt a szigetről való búcsúzásunk ajándéka és bár a szél a hangjáték dallamait már rég elfújta, útban a fedélzetre, vidáman dudorásztam az emlékeimben megmaradt  muzsika foszlányait.

(folytatjuk)

Susan T. de Buzna dr.

Ez a bejegyzés 2011 12 30 23:38-kor készült és a következő kategóriákban található: Album, Sztori. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.