Apró örömök
Egyre gyakrabban halljuk, a kis örömök mellett nem szabad elmenni! Ezeket észre kell venni, mert megszépítik napjainkat, pillanatnyi örömet adnak, ami kihat egész napunkra, hangulatunkra.
Március szép és kellemes órákat ad az embereknek. Melegebben szórja ránk sugarait a nap, igaz így azonnal meglátjuk az ablaktisztítás szükségét, de nem baj, hisz kezdõdik a tavasz!
Kinyílnak az elsõ tavaszi tulipánok, nárciszok és csicseregnek a madarak. Sok fa felveszi ünneplõ virágruháját, szétszórva illatát. Gyönyörködünk az „aranyesõ” sárga bokraiban, és a „japánbirs” erõs rózsaszínû virágaiban. Zöld fûben nyílik és illatozik az ibolya, a sárga kikirics. Ez a természet rendje, ami évrõl évre megismétlõdik, néha korábban, máskor kicsit késõbb.
Az idei tavasz elõ néhány embertársunkban is változást váltott ki.
A „Nõnap” március elején mindenkinek mást jelent, elõfordul, hogy semmit. De volt olyan üzlet a fõutcán, ahol mosolyt varázsolt a nõk arcára a fiatalember a kasszánál. Minden a megszokott módon zajlott le, de fizetés után hátranyúlt, és egy szál virágot adott át a nõi vásárlóknak, nõnapi köszöntõje mellé. Nemcsak én lepõdtem meg nagyon, bevallom figyeltem pakolás közben, kivétel nélkül minden megajándékozott. Az arcunkról áradó öröm remélhetõleg neki is jó érzést jelentett, és az ajándékozás öröme sokáig nem lesz felejthetõ a fiatalembernek sem. Õ nem csak tiszteli a nõket, érzésem szerint, de tanúbizonyságot is tett errõl, az anyagi áldozatról nem is beszélve. Minden nõ nevében köszönöm a meglepetést.
Más apróság is megszépítette a hosszú hétvégét. Elosztót vásároltam a Központi ABC-vel szembeni villamossági boltban. Hazaérve tapasztaltam, hogy nem mûködik. Rövid gondolkodás után visszavittem a vásárlást igazoló blokkal, és csodák csodájára az áru minõsége miatti elnézéskérés közben kicserélték. Nem morogtak, nem vágtak sokat jelentõ pofákat, csak udvariasak voltak. Sajnos ez nem természetes mindenütt, az ilyen vevõket nem szeretik. Itt azonban még mosolyogni is tudtak köszönéskor. Jó lenne, ha az ilyen esetek természetesek lennének mindenütt.
Köszönöm az udvarias kiszolgálást és a segítséget.
A hónap harmadik öröme is apró, de említésre méltónak tartom ebben a zûrõs, idõnként fenyegetõ hangulatú világban.
Pontosan emlékszem a dátumra, március. 16-án, pénteken történt. A tavaszi változékony idõjárás, a még jelenlévõ vírusok, vagy egyszerûen a hétköznapi munka folyamán kapott fertõzéstõl alig láttam. Köhögtem, hangom alig volt, torkom fájt és az orrom pirossá változott. A kiséri patikába mentem gyógyszert kérni és venni. Szerintem nem is kellett volna mondanom semmit, a szakembernek elég volt rám nézni, de én erõlködtem. Ez egy köhögési rohamot váltott ki. A gyógyszerésznõ türelmesen végigvárta, nyugtatásul mosolygott, majd ideadta a kért, és a tanácsára vásárolt megfázás elleni szereket. Köszönéskor javulást kívánt mindenkinek, aki hasonló bajjal ment segítségért. Meglepetésként egy kis doboz köhögéscsillapító, és a légutakat tisztító cukrot is találtam a táskában. Igaz, már megszokott az itt dolgozók udvariassága, a betegre való odafigyelésük, de úgy érzem, nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert az ilyen semmiségnek tûnõ figyelmességek, néha elérhetetlen vágyálmok maradnak. Pont azt kaptam meg, amit manapság oly sok ember elfelejt, örömet szerezni olyasmivel, ami nem kerül pénzbe, csak egy mosoly, egy gesztus, éreztetni a másikkal, hogy fontos.
Ezeket az apró, de mégis oly fontos figyelmességeket, nem tanítják külön tantárgyként, sem hazánkban, sem külföldön — bár már említik egyes képzések keretén belõl — szerencsére vannak olyan emberek, akik alkalmazzák, mert szeretnek örömet szerezni a másiknak, egyszerûen emberségbõl, jó szándékból.
Márciusban felébred a természet, s lám néhány emberben is valami.
Az odafigyelés, a jó szándék, a másik valamibe vétele.
Tudom, nem csak az említett üzletekben és patikában dolgoznak ilyen figyelmes alkalmazottak, de én velük találkoztam. Rajtuk keresztül köszönöm mindenkinek, aki a munkája mellé ad egy kis emberi pluszt is, mosolyt, szeretetet.
Füredi Zsuzsa