„Akkor tört a szív is, hogy ha játszol vele…” A minap ismerõsöm adott nekem egy hetvenöt évvel ezelõtti emlékkönyvet, mert  tudja, hogy a múlt értékei, az örökség õrzése engem nagyon  érdekel.

Ebbõl szemezgetek egy keveset, szemléltetésként: milyen gondolatokkal tisztelték meg egymást a korabeli szentesi fiatalok. M. Rózsi 1932-ben emlékül D. Rózának névnapjára ajándékozta a bordó bársonnyal bekötött, díszes könyvecskét. Ahogy lapozom, ilyeneket olvasok:
„Barátságunk szála egy selyemfonál, mely könnyen elszakad. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó az megmarad.” Üdvözlettel: T.László.                                                                                                                                                         
„Küzdj az élet viharával./ Szeress hûen, szívvel, lánggal, hogy akiért szíved dobog,/ egykoron légy vele boldog. Szeretettel: T. Zsuzsika„
Emlékül Rózsikának! Ne higgy a fiúnak, ha rád nevet!/ Ne higgy néki, ha esküvel ígéri, hogy szeret./ Ne higgy  néki, ha könnyet ejt,/ mert hiszen könnyen az, könnyen felejt.” Jegyzé Ö. Péter„
„Ne szeress egyszerre kettõt, hármat,/ Szeretni egyet, szeretni hûn,/ Szeretni mindig sohasem bûn! Szeretettel: Sz. Teri„
„Titkon nyílik, titkon hervad a virág./ Titkon sóhajt az én szívem tehozzád./ Titkon téged szeretlek,/ ha meghalok , még akkor sem feledlek. Szeretettel jegyzé Gyula„
“Emlékül. Ha valaha oly kérõd jöhet, kit szíved talán nem szeret,/ használd a vasúti jelszót: Mehet!!!  Szeretettel Balázsné.”
„Elõször tanuld meg kavarni a lisztet./ Aztán keresd a katonatisztet. Jegyzé N. N.„
“Rózsikának. Az utolsó lapra csak annak szabad írni, aki a Rózsikát nõül fogja venni. Emlékül. Franciska.”

“Emlékül! Rózsikának.
Ne törd a virágot. Ne törd le hiába./ Ne dobd el könynyelmûen az útnak porába./ Ne mondj el könnyelmûen, egy szót, hogy szeretlek./ Mert virág a szív is. Ne sértsd meg, ne törd meg./ Az útnak porában a virág elhervad,/ bánatában a szív megtörik, megszakad./ Tudd meg, tört virágnak nem zöldül levele./ Akkor tört a szív is, hogy ha játszol vele./ Tisztelettel jegyzé: T. László.„
Az utolsó bejegyzést valóban az írta az emlékkönyvbe, aki Rózsika életre szóló párja lett. Érdemes körülnézni a padlás zugában rejtõzõ ládikákban, mert sok-sok értéket rejtenek. Ne váljunk meg egytõl sem  könnyelmûen! Egy más kor, életérzés bizonyítékai és termékei. Emberi sorsok, kötelékek tárgyi, szellemi bizonyítékai, amelyek épp úgy tartoztak hozzá a mindennapokhoz, mint ma pl. az internet.   
Összeállította, fotó:- dömi –

Ez a bejegyzés 2007 04 09 12:53-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. A hozzászólások, és a visszajelzések is tiltva vannak.