Szemét ügyeink – Nagytakarításra várva
Végsõ elkeseredésem miatt fogok tollat. Immáron 40 éve közlekedünk a szelevényi úton az úti célunk elérése kapcsán. Több éven keresztül becsukott szemmel szerettük volna megtenni a Rákóczi Ferenc utca és a Ruhagyár közötti útszakaszt. Mivel ez lehetetlenség, többszöri döbbenetünkbõl felocsúdva, a Ruhagyárat elhagyva jobb lett a közérzetünk. Ez idáig.
A zsákos szemét ugyanis az út mentén haladva “elindult” kifelé a városból. Már nyolc kilométer távolságot elért. Felháborító! Itt minden megtalálható: összekötözött lábú kutya, mûanyag flakon, rongyos zsák, stb. Embertársaim! Akik minden szégyen nélkül ledobáljátok az út szélére ezeket a zsákokat, nem is gondoltok arra, milyen veszteséget, kárt okoztok a családotoknak!
Hova fogjátok elvinni a gyermekeiteket, unokáitokat, hogy megmutassátok nekik a természet csodálatos ajándékait? Nem hiszem, hogy a málladozó mûanyag zsákok mellé?! Ha így folytatjátok, nem marad tiszta terület. Ki fogja összeszedni a szemetet utánad? Majd a gyereked, unokád, az iskolai közösséggel együtt, példát mutatva, hogy õk is elítélik a természet szennyezését? Ez a tény szégyen lenne rád nézve, éppen fordítva kellene lennie.
A természetet hagyni kell élni, mert az életünk függ tõle. Túl kicsi vagy te ember, hogy te kerülj ki gyõztesen ebbõl a harcból. Ezért kérünk benneteket, ne csúfítsátok az út szélét ezekkel az undorító zsákokkal! Van annak más módja is, ahova elvigyétek, ahol jelenléte nem okoz döbbenetet.
Szecskó Istvánné
Olvasónk levelének nyomába szegõdtem, és erre jutottam: A magányos kerékpáros kalandja egy fényképezõgéppel a város szélén nem volt éppen veszélytelen vállalkozás. A közeli tanyatulajdonos marhái ugyanis tetszés szerint táboroznak a közút közepén, szabadon bóklászva, amerre kedvük tartja.
Szerencsés hazatérés után telefon a Közterület Felügyelet vezetõjének. Idõhiány miatt a találkozó nem jön létre. Javaslatára személyes találkozó Csányiné dr. Bakró-Nagy Vera aljegyzõvel, aki készségesen tájékoztatott, hogy amennyiben a lakosok bármilyen illegális lerakatokat észlelnek, azonnal jelentsék a Városellátó Intézménynél. Itt a kompetens Varga Sándor intézményvezetõ, ill. Kiss Ferenc. (Polgármesteri Hivatal udvarában.) Miért fontos ez? Amikor az elhagyott szemét még friss, könnyebb kideríteni a tulajdonosát, aki ellen akár szabálysértési eljárást is lehet indítani. Késõbb már elkophatnak a nyomok, magyarázza az aljegyzõ aszszony.
Folytatás másnap a Városellátó Intézménynél. Kiss Ferenc koordinálja azt a városi tavaszi nagytakarítási akciót, amely a március 23-án kezdõdõ hétvégén lett volna. Az idõjárás miatt azonban egy héttel késõbb, március 30-án tervezik, – említi az intézmény munkatársa. Egyébként tizenkét diákcsoport jelentkezett, a csoportok egyenként tíz fõ körüli tizenévesek. A munkához zsákokat, védõkesztyût, a külterületre láthatósági mellényt kapnak, továbbá a rendõrség, polgárõrség és a közterület felügyelet vigyáz rájuk, az intézmény gépei pedig segítik a munkát. A csoportokat az elkerülõ út, a magyartési út, a nagyhegyszéli és bereklaposi erdõs rész, a szegvári út és a városközpont József Attila utca környékére osztották be. Tolmácsoltam a szóban forgó szelevényi úti problémát, ígéretet kaptam, hogy az illegális lerakatot, amely láthatóan egyetlen elkövetõtõl származhat, felszámolják.
Kommentár: Kedves Fiatalok! Itt az ideje, hogy az akció után anyucival és apucival alaposan elbeszélgessetek a témáról… Mégse járja, hogy a befõtt teszi el a nagymamát, vagyis az illegális szemetelõ felnõttek nyugodtan zsákbombázzák a közterületeket tovább, mondván, majd a takarítási akcióban a gyerekek úgyis összeszedik azt… Ha van rendelet, azt a kor követelményeihez igazítva végre kellene hajtatni. Azaz a bírság összege lehessen akár a csillagos ég, s ráadásul nyugodtan legyen módja szégyenkezni, aki így gondolkodik!
Kép és szöveg: D. T.