Az álom teljesüljön…
Nem véletlen volt „álom hava” az év utolsó hónapjának neve, az ősi magyarok szerint. A gyerekeknek egyetértenek ma is, ezzel. A Mikulás már megvalósította az álmok egy részét, csomagját megtalálták, s örültek kedvükre a kicsik és nagyok.
Álom hava 22. és az év első hónap 20. közt születetteknek önfegyelmük, megfontoltságuk határtalan. Érzelmeiknek ritkán engednek, korlátok közt tartják. Másokkal elvárásaik magasak, nehezen lehet teljesíteni, megfelelni ezeknek, magasra teszik a mércét.
A nagy álom, a karácsonyi csodához kapcsolódik, amikor ünnepeljük Jézus születését, a Jézuska ajándékát csomagolják ki izgatottan a gyerekek. Az öröm estéje ez, amikor egy pillanatra megáll az idő, és a szeretet hatalmasodik el. Egy pillanatra gyerek lesz minden felnőtt, hiszi és éli a csodát.
Álljunk meg egy percre, s gondoljunk azokra, akik egyedül maradtak és magányosak. A karácsonyi szomorúság nagyon nehéz, s az tudja igazán, aki részese. De sajnos akkor is lehet valaki egyedül, ha ténylegesen nem így van. Az ő szomorúságuknak, fájdalmuknak nincs párja, erőssége, nagysága leírhatatlan. Gondoljunk rájuk, egy figyelmes telefonhívás, egy kis meglepetés, egy őszite ölelés enyhítheti fájdalmukat.
A kórházi ágyon fekvők igazi angyalai a nővérek, akik szeretettel fordulnak feléjük, mosolyognak rájuk, s esetleg meg is simogatják őket. Ez is ajándék, s néha értéke összehasonlíthatatlan a drága pénzen vettel. Hiszen van olyan ajándékozási vágy is, amit nem a pénzköltés kényszere hajt, egyszerűen a szereteté, ami átmelegíti az ajándékozó szívét is, látva a megajándékozott örömét. Figyelmeséggel és szeretettel ne legyünk szűkmarkúak, de ne csak karácsonykor, máskor sem.
Nyissuk ki az erősen zárt kagylóhéjakat, s a környezetünk zárt kagylóhéjait. Jól tudjuk: adni öröm, s adni nem csak drágán vett ajándékot lehet. Hallgassuk meg idős rokonunkat, szomszédunkat türelemmel, adjunk időt és érdeklődést, odafigyelést. Ehhez energia szükséges, de nem olyan sok, mint a haraghoz, az irigységhez, a gyülölethez. Ha önzetlenül adunk, részévé válunk az ünnep kegyeletének, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk, vagy sem. Ennyit megtehetünk, ugye?
Az ünnep elteltével, hamarosan kopogtat a 2012. év. Új év, s milyen lesz? Anyagilag nem lesz könnyű, de ettől még lehet szép. Ha olyan értékekre figyelünk, amit nem az ár határoz meg. Egyszer azt hallottam, igazán azt nehéz adni, amiért nem adunk ki pénzt, s talán nem is gondolunk rá, olyan jelentéktelen.
Rajtunk is múlik, meglátjuk-e a szépet, tudunk-e őszintén örülni mások örömének, s mit kezdünk mások szomorúságával, átlépünk rajta vállrántva vagy…?
Január 6-án vízkereszttel vége a karácsonyi ünnepkörnek, s kezdetét veszi a farsang, a vígadalom.
Kívánok a gyerekeknek olyan ajándékot, amit nagyon szeretnének, családdal eltöltött szép ünnepi estéket, közös játszást azokkal, akiket nagyon szeretnek, s tudják sokáig várni és megélni a karácsonyi csodát.
A felnőtteknek kívánom, legyenek képesek átélni Jézus születésének örömét, a karácsonyi csodát, s gyermeki lelkesedéssel tudjanak készülni az ünnepre. Szép és kegyelem teljes karácsonyt kívánok.
Az új évre a másokra való odafigyelés képességét, egészséget, nyugalmat és megelégedést. Tudják értékelni azt , amijük van, az őszintén segítőkezet nyújtókat, a szeretet értékét, s meglátni a szépet, örülni a hóesésnek és a nap símogató sugarainak.
Kívánom, hogy amit szilvester éjszakáján kívántál magadnak, legyen igaz!Kívánok igazi ünnepet és elégedett életet, szeretettel az újság olvasóinak, szeretteiknek és minden igaz magyarnak, aki jót szeretne társainak, őszintén.
füredi zsuzsa