A Kisér utcáin hangzott el néhány éve. Látókörömben élt az ápolt ló vontatta kocsi. Bakján idõs cigány ember ült, mellette utódja.

Megálltak, kérdezte, van-e ócskavas, mondtam: nincs. – Kérnék egy ital vizet. – mondta, és én vittem neki egy pohárral. Tikkasztó meleg volt. Megköszönte és tovább ment. Találkozásunk emléke ez év október 20-án reggel elevenedett fel. Ivóvízvezeték csövünkbõl 4 méter elrozsdásodott. Virág rögzítésére szándékoztam használni, tetõ alá raktam, fakarók mellé. Utcai drótkerítésünk 170 cm-es. Merész ember átlendült felette. Meglátta a csövet, amit magánosított, és a kerítésig húzta, elvitte. Rá érdemes botorságáért emlékezni? Kire is haragudnék?
Becsületes emberek: Kádár Sándor képesített kõmûvesmester 10, Bese Lajos cserépverõ 5 gyermeket nevelt. Malkócs József tapasztással, cigányfúró készítéssel kereste gyermekeinek a kenyeret. Utódaik szintén szorgalmas emberek.             

Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2011 11 18 21:36-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.