Az én február tizenötödikém – Reformpirulák…

orvosillusztráció.jpgFebruár tizenötödikén elmentem a háziorvosomhoz a szokásos gyógyszereimet kiíratni. Szándékosan vártam meg a vizitdíj életbelépését. Kíváncsiság, dac? Mit tudom én?

A kedves doktornõnek mindjárt bejelentettem, hogy ragaszkodom a gyógyszereimhez, mert az õ segítségével nagyon jól sikerült  a vérnyomásomat, a szívmûködésemet beállítani. Közben beszélgettünk: “Tessék elképzelni, hogy akik ezt nem kérik, a legolcsóbb gyógyszereket írhatom fel nekik.” Mindjárt a kisnyugdíjasok jutottak az eszembe, és elveszítettem a jó modoromat. Valahogy így fejeztem ki magam: “Szóval õk akkor most már el is pusztulhatnak?!” Bizony ez így van, – mire én: Szedné be a miniszter az olcsóbb gyógyszereit…
Kiváltottam ezek után a piruláimat, mert kíváncsi voltam az árváltozásra is. Elõvettem az elõzõ havi gyógyszerszámlámat és összehasonlítottam a mostanival. Megjegyezni kívánom, hogy a gyógyszergyárak egyetlen egy gyógyszernek az árát nem emelték, ennek ellenére 1771 Ft-tal kell havonta többet fizetnem, mint eddig. Ne tessék félre érteni, nem ennyit fizetek, hanem ennyivel többet úgy, hogy még ehhez adódik hozzá a 300 forintos vizitdíj. Összesen tehát 2010 forint a havi különbözet, ha nem ér el más nyavalya.
Úgy látszik, a nyugdíjrendezéshez a szegény emberek további elszegényítése, elpusztításuk is hozzá tartozik.
Hegyaljai Valdemárné

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.