Tudatunk mélyén tisztában vagyunk a ténynyel, az élet múlandó, így mi magunk is múlandóak vagyunk. Mindennapjainkat mégis igyekszünk abban a tudatban élni, hogy szeretteinket, barátainkat, családtagjainkat elkerüli, a fiatalokat nem szereti a halál.

Ha egy komoly betegség mégis számunkra oly kedves ember mellé szegül, reményeink és kétségeink közt egyensúlyozunk, s bízunk a csodában, a kezelõ orvos tudásában, miközben betegünk életminõségének megtartásával próbáljuk életének nehéz szakaszát megkönnyíteni.
Mert a távozás, ahonnan már nincs visszaút, nehéz a távozónak és az itt maradtnak egyaránt.
Így volt ez, az ügyes, sebész szakorvos esetében is, aki sok életet mentett meg tudásával, kiegészítve emberségével. Szentesi gyökereire mindig büszke pesti szigorlónak természetes volt, hogy városunkban kezdi el gyógyító munkáját, megcsillantva mellette festõi tehetségét. Szerette a szépet az élet minden területén, s tett is érte. Szívesen nézte gyönyörködve a csillagos égboltot. Életének legfényesebb csillaga kislánya volt, akivel õszinte szeretettel, szívbõl jövõ lelkesedéssel játszott. Készített neki jelmezt a farsangi bálra, s vele közösen papír akváriumot, magyarázva közben nemcsak a papírragasztásról, a halak életérõl is.
Szerette az állatokat, különösen a kutyáit, akik szeretõ családjával együtt a legnehezebb órákban is napsütéssel ajándékozták meg, szépítették a nehéz órákat. Orvos és ember volt, jó barát, olyan, aki, ha kellett villanyt szerelt, segítve ezzel is a hozzá közelállókat. Fiatalon ragadta magával, a magát erõsnek mutató kegyetlen halál, szüksége volt a „kaszásnak” a jól tájékozott, nagy tudású, fiatal orvosra. Sorsát senki nem kerülheti el, neki 55 évet engedélyezett a földi életbõl. Azt mondják, az hal meg, akit elfelejtenek. Õ sokáig él a betegei hálás emlékezetében, szerettei szívében.
Emlékezetünkben az életvidám srác maradsz, aki önfeledten játszik a Tisza szõke vízében, napozol, gyönyörködve partjában. Nem vagyok egyedül, aki büszke arra, hogy ismerhetett, barátnak tudhatott. Biztos vagyok benne, fentrõl vigyázod továbbra szeretteid lépteit. Nyugodj békében Gyuri!                  füredi zsuzsa

Ez a bejegyzés 2011 09 09 22:19-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.