Magyar, német, orosz, zsidó emberek a harmincas években
Szentesen a Kossuth utca 14. számú épületben dolgoztak egymás mellett: Szabó, Erdõs Pál, Kiss, Vecseri, Szergiusz Miklós, Smidt, Nemes, Kaiser Rudolf, Szoboszlai, Plohn Sámuel, középkorú emberek. Kereskedõ, órás, mûszerész, mûköszörûs, mészáros-hentes szakmájukban szakmunkásokat is neveltek.
Az épület udvari szárnyában dr. Máté Jenõ városi fõorvos lakott. Közöttük barátság szövõdött. Kaiser Rudolf a hentes áruk készítésének közismert szakembere, magyarnak tartotta magát. Behívták a német hadseregbe. Nem ment! Katonák jöttek érte…
A tizenkét éves fiúkat a levente szervezetben a majdani katonai életre nevelték a harmincas évektõl. Származásunkat igazolni kellett. Édesanyámat református, édesapámat katolikus egyház anyakönyvébe jegyezték. Maradhattam a levente szervezetben.
Grünstein György szülei zsidó származásúak, a Szentes, Kossuth utca 20. szám alatti üvegezõ mûhelyükben dolgoztak Üzletükben porcelán tárgyakat árultak. Fiuk magasra nõtt, a levente szakaszban elõl menetelt. Származása miatt kizárták. Sárga csillag viselésére kötelezték.
A német megszállást követõen édesapját, Grün-stein Jenõt és Kádár Sándor kõmûvesmestert koholt vádakkal letartóztatták. A Budapest fõutcai börtönbe kerültek. Grün-stein élete, úgyszintén Erdõs Pál órásmesternek, Plohn Sámuel méteráru kereskedõnek, a haláltáborban ért véget. Olvashatjuk a szentesi Izraelita temetõ 323 mártírja névsorában a nevüket. Az emlékmû fölött figyelmeztetõ szöveg: “zsidók voltunk, ez volt a bûnünk csupán”.
Monológ: 1944-ben a katonai szolgálatra alkalmas honvédek a fronton voltak. Erdély, Kárpátalja erõdépítésére Szentesrõl kettõszáznegyvenen vonultunk, szerszámainkkal. Zeteváralja, Ökörmezõ, Rahó, Takcsány térségében dolgoztunk. Aratási szabadságra hazaérve láttuk, hogy a Zsinagóga mögötti városrészt a Nagyvölgy sorig deszkakerítéssel lezárták. Az ott lakókat kitelepítették. Helyükre zsidó családokat hurcoltak. Majd onnan õket vagonokba zsúfolva, haláltáborokba vitték. T. J. Vecseri utcai lakos tizenéves volt akkor. Most mondja: “a látottakra emlékezni is borzalmas. Elfeledni azt az idõt, lezárni magunkban nem lehet.” A korszak különbözõ származású emberei bizonyították példa értékûen a békés együttélést. Õket a fasiszta politika nem kímélte.
Kátai Ferenc