A tehetségek köztünk járnak – Maszlag István Gábor: Üzenet (2/2)
Fajunk kórképe ugyanaz volt, mint más, elõttünk élt, és kihalt fajoknak, akik mindent elértek, majd a tunyaságukba haltak bele. Szépen csendben eltûntek.
Bár elõször csak sejtettem, hogy Sandson tervez valamit, amikor a központtal megszakadt a kapcsolat, már tudtam, hogy készül valamire. Abban is biztos voltam, hogy vannak társai. Már az utolsó híradások, melyek a kolóniákon folyó fegyveres harcokról szóltak, már azok is rémisztõek voltak, de kapcsolat nélkül maradni a világ végén, az maga volt a rémálom. Ezért is volt mindenki feszült, így fel sem tûnt nekik, hogy zajlik valami körülöttük.
Bár a szobámban kellett volna maradnom, nem bírtam ki, és megkerestem Linella-t. Próbáltam rávenni, hogy jöjjön velem, de õ a laborban akart maradni. Akkor is, amikor az elsõ rengés megrázta az épületet. Bele sem kezdtem a mondandómba, helyette menekülni kezdtünk. Akkor már az épület több pontja is lángokban állt. Erre készültek hát! Arra, hogy elemésszék az általuk úgy gyûlölt társadalom egyik gigantikus totemjét. A hangárok felé rohantam, magam mögött rángatva Linella-t. A föld remegett, és igyekezett megnyílni a lábunk alatt. Végtelen repedések nyelték el körülöttünk a menekülõket. Néhány komp már a levegõben lebegett, amikor elértük a hangárat, már csak egy volt odalent. A komp mellett Sandson állt, kezében elmaradhatatlan puskájával. Pillanatokig azt hittem megöl minket, de nem így tett. Mivel mások nem voltak a közelben, hárman emelkedtünk fel, és néztük végig, ahogy a szigetet, a várossal együtt elnyeli a tenger. Bár ezt a történetet már korábban is leírhattam volna, eddig sosem értem rá, hiszen távol mindentõl, egy ismeretlen világban kellett új életet kezdenünk, a jegyzetgépem akkuira pedig máshol volt szükség. Most, életem végéhez közeledve, végre úgy tûnik sikerült, amit Sandson, és én elkezdtünk. Olyan fajt alkottunk, melyben minden más fajnál nagyobb lehetõségek rejtõznek. Utolsó túlélõként azt akarom, hogy egy napon õk, vagy ha van még fajom, akkor a sajátjaim megértsék, mit, miért tettem, tettünk.
Név: Dr. Ammon Re
Azonosító: 12231-559-139. Beosztás: Vezetõ antropológus. Állomáshely: Atlantisz kutatóállomás, PF-112 szektor, 3. bolygó
Előzmény: www.varosivisszhang.hu/?p=11764