A hasonlót a hasonlóval gyógyítás gondolata már évezredekkel ezelõtt megjelent az emberiség gondolkodásában.

A legfontosabb alapelvek Hippokratésznál, a Bibliában és a magyar népi bölcseletre épülõ közmondásokban (kutyaharapást szõrével) is megfogalmazódnak. A klasszikus homeopátia a 19. században Sámuel Hahnemann munkássága során alakult ki.
Korának orvoslása kifejezetten taszította az orvost. Az akkori orvosok eret vágtak, hánytattak, purgáltak. Gyógyítási elveik, ha egyáltalán voltak, igen gyakran változtak, és nélkülözték a tudományos megalapozottságot. A sebészeti beavatkozásokat borbélyok végezték, gyógynövényekkel pedig a javasasszonyok gyógyítottak. Az erek felnyitása, amivel a betegségek kihajtását célozták volna meg, egészen a 19. század végéig népszerû eljárás volt. Hahnemann elutasításának adott hangot, és azt javasolta, hogy a kórokokat úgy kell kezelni, hogy az életerõt kell segíteni, helyre kell állítani a test természetes harmóniáját. A homeopátia, mint alternatív gyógymód jóval humánusabb volt, és sokkal kevesebb kárt okozott, mint az akkori gyógyító eljárások.
A homeopátia kifejezés a két görög szóból származik: homeo (hasonló) és pathos (bántalom). A homeopátia szembe helyezkedett a kor bevett módszereivel, melyek a testnedveket egyensúlyozandó a bajt az ellenkezõjével (allos) kezelték. A klasszikus homeopátia lényegében egy olyan kezelési módszer, amely minimális mennyiségû orvossággal dolgozik, melyek nagyobb mennyiségben olyan tüneteket okoznak, mint a kezelendõ betegség.  Hahnemann sokféle szerrel kísérletezett saját magán kipróbálva, és arra a megállapításra jutva, hogy a gyógyító csak olyan szert használjon, melynek hatására egy egészséges szervezetben olyan tünetek jelennek meg, mint amit a kezelendõ betegség okoz. Azt vizsgálta, milyen tüneteket okoz egy anyag egészséges emberben. Ebbõl a megfontolásból vezette be az orvoslásban az emberen végzett gyógyszervizsgálatot, saját magán végezte ezt elsõ ízben 1790-ben. Rengeteg kínafakéreg-kivonatot vett be, gyakorlatilag megmérgezte magát. Az önmérgezés után súlyos állapotba került,  megfigyelõként észrevette, hogy állapota nagyon hasonlít ahhoz, amit  a malária lappangó szakaszában tapasztalt. Ezért további adagokat vett be a szerbõl, tünetei egyre jobban hasonlítottak a maláriáéhoz, és a negyedik napon a láz is megjelent. Ekkor ismerte fel, hogy a kinin egy olyan szer, ami éppen azt a betegséget gyógyítja, melyhez hasonló tüneteket kivált, ha egészséges ember megmérgezi vele magát. Ezt követõen hat éven át kísérletezett saját magán, és akkor már népes családján. Meg akarta tudni, hogy egy általános természeti törvényt ismert-e fel, vagy egyedi jelenséggel találkozott. Tanítványaival együtt mintegy 250 szer gyógyszerképét dolgozta ki.
A homeopátia 200 éves múltja és sikerei bizonyították hatékonyságát. Számtalan esettanulmány bizonyítja, hogy a homeopátia megfelelõ szakember segítségével  igen nagy hatékonysággal alkalmazható a betegségek gyógyításában.            
Rideg Róbert
természetgyógyász, fitoterapeuta 

Ez a bejegyzés 2007 03 01 11:12-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.