Cukrász kongresszuson jártam – Vissza a gyökerekhez
Cukrász Kongresszus volt február 19 – 20 – 21-én, amelyet minden évben más-más helyszínen rendez a Magyar Országos Cukrász Ipartestület közgyûlése. A rendezvényen magam is részt vettem, az alábbiakban osztanám meg tapasztalataimat a kedves olvasókkal:
Ez a rendezvény nyújt lehetõséget arra, hogy az ország minden tájáról összesereglõ cukrászmesterek találkozzanak és eszmét, receptet, ötletet cseréljenek. Megbeszéljék, kinek milyen gondja – baja, sikere volt az elmúlt évben.
Az idén Balatonalmádiban a Ramada hotelben került sor a háromnapos rendezvényre, melynek elsõ napja az érkezéssel és a szálloda nyújtotta welness kihasználásával, valamint este baráti vacsorával telt el.
A második napon következett az érdemi munka, beszámoló az elõzõ év munkájáról, gazdálkodásról, tervekrõl, és jelen esetben új vezetõség megválasztására is sor került.
Surányi István szentendrei cukrászmester immár nyolc éve volt elnöke az ipartestületnek, így õt már nem lehetett újra választani, ezért új elnöknek és vezetõségnek adott bizalmat a közgyûlésen megjelent tagság. Az új elnök Pataki János érdi cukrászmester lett, aki nagy ambícióval „fiatalosabb” lendülettel és sok új ötlettel kívánja az ipartestületet vezetni, elsõsorban az érdekképviselet erõsítésével, a bürokratikus szakigazgatási szervek sokszor hozzá nem értõ, vagy felülrõl diktált rosszindulatú túlkapásaival szemben.
Jó segítõtársra talált ebben a munkában a vezetõségi tagok sorába választott Szamos Miklós személyében, aki közgazdász-jogász képzettsége révén sokat tehet a szakma ellen irányuló hatósági támadások kivédésében.
A kongresszus egész ideje alatt a szakmához kapcsolódó cégek alapanyag, munkaruha, eszköz és gépkiállítása vonzotta a résztvevõket. Sok újdonságot láthattunk és vásárlásra is volt lehetõség.
A közgyûlés fáradalmait levezetendõ, este vacsorával és hajnalig tartó bállal zárult ill. kezdõdött a harmadik nap, ahol az új elnökség ismertette programját, és ki-ki elmondhatta problémáját, a közösséget érintõ észrevételét, tapasztalatát, óhaját valamennyi kérdésben.
Az elmúlt évekhez képest igen aktív volt a társaság, érezhetõvé vált az az összetartás, amit a megszorító intézkedések miatti aggodalom generált.
Európában megindult egy tendencia, aminek következtében a szakma visszafordul a gyökerekhez, és kezdi elvetni a közelmúlt „reformjait”. Ismét elõtérbe kerülnek a hagyományos technológiák, a régi sütemények ismét divatba jönnek, és magukkal hozzák a minél természetesebb anyagok használatát is.
Új fejezet kezdõdik tehát a magyar cukrászipar történetében, és nagyon remélem, hogy sokáig tarja magát a nagyüzemi, gyári dömpingáruval szemben. Megtartja továbbá azt a rangot, amit kivívott magának. Ehhez azonban a vásárlók minõség iránti igényének nem szabad csökkenni, sõt erõsödni szükséges. El kell fordulni a mindenáron nagy jövedelmezõséget biztosító tömegtermeléstõl, igényes, minõségi termékek vásárlásával támogatva a magyar cukrászatokat, elutasítva az ellenõrizhetetlen összetételû élelmiszerek vásárlását és fogyasztását.
Füsti-M. Lajos
cukrászmester