Marokkó kerékpártúra – Afrikától Szentesig
Én úgy kezdem, hogy sokan kérdezik, miért csinálod ezt? Szabad élet a válaszom, mert arra megyek, amerre fordítom a kerékpár kormányát, és látok, fotózok, strandolok. Senki se szól bele. Mi nem vagyunk profi sportolók, nem készülünk olimpiára, utazók vagyunk.
Erre a expedícióra Marokkóba 1 évig készültünk, és július 8-án elindultunk az Usztrunul család segítségével. Milánóba autóval, és onnan repültünk Marra-keshbe, Marokkóba. Itt túl kellett élnünk a 4165 méter Tobukal csúcsot és 60 fok hõmérsékletet. A vízszerzés oázisokból, kisebb csurgásokból történt, nehézségek árán. Afrikában belekerültünk egyszer homokviharba, volt amikor 7 deci víz maradt kettõnknek, 26 km-re, 60 fokban. A Tobukal hegység megmászása: 13 óra alatt 28 km-t tettünk meg és 2500 méter szintkülönbséget kellett legyûrnünk.
Mindenhol szegénység van Marokkó belsõ részén. Volt amikor az út szélén családok vizet kértek tõlünk. Mi adtunk nekik. Volt forró szembeszelünk, levegõt sem kaptunk, 58 fok lehetett. Két hét után, amikor megláttam a fákat, megcsapott a fenyõ illata, nagyon boldog voltam. Kiabáltam, van fa, fa van!
Egyszer egy arab gyereket kisegítettünk gyógyszerrel. De volt olyan is, amikor nekünk segítettek, mert eltört a utánfutónk. Egy kovácsmûhelyben egy 18 év körüli fiú hegesztette meg.
Marokkóban 19 napot töltöttünk, tekertünk 1500 km-t, s amikor átmentünk Giblartárnál, a 40 fok már nagyon kellemes volt a testünknek. Sanyi sajnos mentálisan nem bírta, és haza kellett utaznia. A spanyol-francia határtól egyedül folytattam. Nagyon nehéz volt, mert 80 kg pakkal tekertem haza. A francia Riviérán nagyon sok ember volt mindenhol. Én azért utazok, hogy ne találkozzak emberekkel, csak a természet és én legyünk. Sajnos, látnom kellett, egyre több erdõt és területet rombolnak szét az emberek, hogy gyárakat, házakat építsenek a helyükre. Közel húsz napot voltam egyedül, nehéz volt, akadtak kisebb problémáim is. Eltört a sátram rúdja, két defektem lett, kétszer kitört a küllõm a nagy súlytól és a hegymászó bakancsom tönkre ment.
Nagy öröm és könynyebbségérzés fogott el, amikor Csendes Zoli barátom Olaszországba, Pado-vába kijött elém.
Utam során 57 nap alatt 5030 km-t pedáloztam csodálatos volt, és szerencsére a szentesi kistérség mentõsei a váladékszívó berendezést meg tudják vásárolni. Köszönet a Hunor Coop-nak és Szirbik Imre polgármesternek, de a város lakosságának is, hogy támogatták az utunkat, és a mentõsöket. Köszönet a támogatóimnak.
Készülünk egy élménybeszámolóval, egy filmmel. Nem hagyom abba a gyûjtést sem a mentõsöknek. Október 21-én lesz a 23 órás tekerés a Kossuth téren. 23 órán keresztül menni fog a tavalyi kerékpártúra filmje és egy kis összeállítás Afrikáról. A megfáradt kerekezõk és a lakosok nyugodtan nézzék meg. Ott lesz a gyûjtõdoboz is, mi 23 órán keresztül értük, a mentõsökért is tekerünk.
Baranyi Antal Gábor