Január 17-én már az elõadás kezdése elõtt félórával megtelt a városi könyvtár elõadóterme. Ennek ellenére csak jöttek székekkel a kezükben az érdeklõdõk. A pontosan érkezõk már az ajtón kívülrõl hallhatták az érdekes elõadást, és leshették meg a gyönyörû diákat.

Dr. Mészáros Attila hívta meg barátait és a kíváncsiskodókat élménybeszámolójára. 2006. nyarán megtette a Szent Jakab utat, aminek hivatalos neve az El Camino.
Szent Jakab a 12 apostol egyike volt, aki elsõnek halt mártírhalált hitéért. A legenda szerint Hispániában hittérítõként tevékenykedett, nem túl nagy sikerrel, ezért visszatért hazájába. Heródes tevékenykedését nem nézte jó szemmel és Kr. után 44-ben lefejeztette. Hamvait egyik híve titokban egy hajóra vitte, ezt a tenger Hispániába sodorta.
A IX. század végén Pelagiusnak – aki remeteként élt – látomása volt, ennek következtében Szent Jakab sírját felfedezték. II. Alfonso – Asturias királya – templomot és kolostort emelt a látomásban megjelölt helyen, s zarándokhelynek nyilvánították. S ma ez az út, az El Camino, ami pontosan a tejút alatt halad, – tudtuk meg az elõadótól. Az elsõ zarándok, aki ezt a több száz kilométeres utat megtette gyalog Kr. után 950-ben, Gotescalco Le Puy püspök volt. Az Út pontos leírásával már II. Calionus pápa (1119-1124) kódexében, az ötödik fejezetben találkozunk.
Az út jelképe a fésûs kagyló, ami a zarándokokat vezeti a sárganyilakkal együtt céljuk eléréséig, védelmükre alakult a Szent Jakab Lovagrend.
Az út a Pireneusokon, Galícia lombsátorán vezet át. Minden résztvevõ saját tempójában halad, gyalog, de megteheti kerékpárral, sõt tandemmel is. Attila megmutatta a babakocsit választó angol családról készült képet is, három tíz év alatti gyermekkel tették meg az út egy részét. Gyakran egyes szakaszokat egyedül tesznek meg a zarándokok, gondolataikkal és érzéseikkel.
A szállások nagyon egyszerûek és nagyszerûek voltak. Melegvíz mellett, ami a legfontosabb, a szeretet és a segítõkészség mindenütt jelen volt.
A zarándokok – akik között voltak nõk is – naponta változó kilométert tettek meg, hátizsákjuk kíséretében. Az elõadó kiemelte a jó cipõ fontosságát, a ruhacsipeszt igen hasznosnak tartja, nem hiányozhat a csomagból, az úton mosni is kell.
A gyönyörû diák elvezettek bennünket hangulatos kis városokba, falvakba, olyanokba is, ahol hárman laknak. Jártunk sivataghoz hasonló kopárabb tájékon és igazi lombsátor alatt, amit eddig csak álmunkban láthattunk. Megismertünk gyönyörû kolostorokat, egyszerû kis templomokat, ahol nem egyszer az út résztvevõi a szálláshelyen szolgálatot teljesítõ fogadó személlyel celebrálták a misét.
Sok helyi specialitás megkóstolása mellett, amit vacsoraként kaptak, idõnként a résztvevõk is fõztek, végezetül gyakran egy pohár vörösbort ittak.
Számomra a sok szép kép és Attila lelkes beszámolója mellett különös jelentõséggel bír a jóság és szeretet sugárzása, amit az elõadás elsõ pillanatától érezni lehetett. Irigységnek, rosszindulatnak gondolata sem villant fel az út folyamán senkiben, aki végig járta ezt a nehéz, de gyönyörû utat, vagy az út mentén lakott, lakik. Sõt! Ha út közben egy városban szét akart nézni valaki, a fésûs kagylóval jelzett hátizsákját letehette nyugodtan a város központjában, nézelõdés után ugyanott találta, és hiánytalanul. S ez nem álom, ez valóság volt, és az is marad elképzelésem szerint.
Úgy érzem, nemcsak a pusztaság közepén álló Eunase templomra jellemzõ, amit Attila mondott, hogy szeretettel veszi körbe a világ, az egész útra és az út minden résztvevõjére.
Gyorsan telt az idõ, de ez természetes, ha jól érezzük magunkat valahol. A résztvevõknek is lelki megújulást jelentett, pedig “csak” mûvészi felvételek segítségével járhattuk végig ezt a gyönyörû utat, lelkünk örömére, tudásunk gyarapodására.
Attila! Nagyon köszönjük az élményeket, a gyönyörû diákat és az érzést, sok mindent meg tudunk tenni, ha igazán akarjuk azt. Köszönjük a reményt, hogy van még jóság és szeretet az emberekben.
“Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e idõ eljutni utad végcéljához, lelked és az édeni megismeréshez. Ezért menj mindennap tovább sebes lábaiddal és szegényen is. Mert vándor vagy!” (Máray Sándor)                   
Füredi Zsuzsa

Ez a bejegyzés 2007 02 06 10:59-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.