A Hegedûs László Helyõrségi Klubban rendezett irodalmi estet a "Mosolygósabb Régióért" Egyesület. Török Károly (képen) helyi alkotó gyermek- és ünnepi alkotásaiból nyújtottak át a közönségnek egy csokorra valót.

A megjelenteket az intézmény képviseletében Janóné Kispál Katalin köszöntötte, majd Mácsai Mónika, a Koszta József Általános Iskola 8. osztályos tanulója furulyán népdalokat, fuvolán karácsonyi énekeket adott elõ. Az est háziasszonya, Dömsödi Teréz az alkotó feleségével, Törökné Tündivel vezette fel párbeszéd formájában a verseket, amelyek részint gyermekeknek, részint a karácsony hangulatában íródtak. A versek tolmácsolásában az egyesület tagjai közül nagy örömmel vettek részt többen.
Dömsödi Teréz a pörgõ összeállítást két külön elemmel tette még élõbbé. Az alkotó "Válogatós asszony" c. jelenetébe ugyanis a közönséget is bevonta, másrészt az alkotó "Szeretet ünnepén" c. versét õ maga énekelte el.
A versek hallgatása közben sok érdekeset megtudhattunk magáról az alkotóról. Mindjárt azt, hogy túl a negyedik X-en ragadott elõször tollat azzal a céllal, hogy gondolatait versbe szedve vesse papírra. Õ is, felesége is több évtizede dolgozik a helyi baromfiipari cégnél, Karcsi a szabadidejében korábban is lekötötte magát valamilyen hasznos foglalatossággal. Alkotói vénája megmutatkozott gyufatornyok, vagy a nem kevéssé aprólékos, kézügyességet igénylõ makramé faliképek és díszek készítésében is. 
Az elsõ félénk szárnypróbálgatások után többek tanácsára horgonyzott le a gyermekverseknél. A kedves, egyszerû szófordulatok a legkisebbek számára könnyen megjegyezhetõk, élvezhetõk. Három gyermeke közül a legkisebb, Kristófka, apa verseinek elsõ beavatott hallgatója nagyon büszke az édesapjára. Az estre is örömmel készült fel, hiszen kívülrõl fújja szinte mindegyik versét.

Török Károly alkotásai közül tavaly harmincöt jelent meg egy válogatás kötetben, amely a helyi óvodákba is eljutott. Innen tervezi a család a folytatást.
Szavakból alkotott játékára itt következzék most egy példa.

A BEKECS

Tanya mellett lóistálló,
Kinyitott a fecskeszálló.
Százéves a vályogviskó,
Két ló lakja meg a csikó.

Falon lógott, ott hányódott,
Rozsdás szögön árválkodott.
Évek óta kerülgették,
Ha útban volt, félretették.

Bekecs volt az, kecskebõrbõl,
Sok hiányzott a szõrébõl.
Porosodott, öregedett,
Még a kutyának sem kellett.

Egyszer aztán fecskék jöttek,
Bõ zsebébe beköltöztek.
Életre kelt a rossz bekecs,
Új szögön lóg rozsdás helyett.
– tk –

Ez a bejegyzés 2007 02 06 10:50-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.