Emlékezünk – Veres János (1933-1989)
Már nem voltál jelen a 2011. évi Pedagógus Napon, a 61. gimnáziumban tartott érettségi találkozódon, de mulasztásod igazolt volt, már nagyon beteg voltál. Néhány nap múlva örökre elmentél, hátad mögött 36 évi pedagógus munkával. Neveltél, tanítottál, szeretted a gyerekeket.
Szép emlékeket hagytál Magad mögött. A repülõmodellezés szeretetére is rávettél. Szeretted, tisztelted kollégáidat. Jószívû, de kemény, szigorú ember, jó vezetõ voltál.
Mérnöki pályára is mehettél volna, de matematika-kémia szakon végeztél a Szegedi Tanárképzõ Fõiskolán 1953-ban. Nehéz, kemény idõk voltak akkor!
Elõször Kondorosra kerültél általános iskolába, majd Csabacsûdre, ahol már igazgató lettél. Két gyermekedet is pedagógusnak nevelted. Családoddal aztán visszajöttetek szülõvárosodba, Szentesre. 1967-ben az Általános Iskolai Diákotthon igazgatóhelyettese lettél. Innen kerültél át az akkori 603 sz. Ipari Szakmunkásképzõ Intézetbe igazgatónak, és innen mentél nyugdíjba is igazgatóként.
A ma már 40 éves régi “pirostéglás” épületét is Te vetted át, mert addig megtûrtek, voltunk több iskolában. Kedves régi iskolánk, a H. M. G. ablakaiból délutánonként már mindannyian láthattuk kedves, új iskolánk születését, a mai Zsoldost… a város közepén.
Az iskolaavató a ma is szép tornateremben volt, levélben köszöntött bennünket az iskola elsõ vezetõje, Huszák igazgató úr is. Itt kaptam meg én is Pápai Béla Munkaügyi Minisztertõl 5 évre szóló helyettesi kinevezésemet. Városunk vezetõi, akik ma már nem élnek, több munkaügyi minisztériumi munkatárssal is jelen voltak ezen a Számodra is felejthetetlen, szép ünnepen. De ezt az új és szép iskolát elõször nem a tanulók foglalták el, hanem a katonák és az 1970-es árvíz menekültjei.
Aztán megtelt ez a szép intézmény szakmunkástanulókkal, akik közül sokan gyakorlati oktatásra más városokba jártak.
De vezetéseddel a 3. fokú hivatás elméleti oktatást végzõk mellé gyakorlati oktatók, mérnök-tanárok, fõiskolát végzettek, óraadók kerültek. Kezed alatt erõsödött a tantestület, sok tanuló jött szakmát tanulni. Többen érettségivel tanultak szakmát, belõlük lett még saját szakmájában elméleti oktató. Késõbb olyan is történt, hogy saját iskolájának lett gyakorlati oktatásvezetõje, de lett más iskolák igazgatója is. A szakmájukban dolgozók is kiváló szakmunkások lettek régen, de ma is.
Iskolád mai tanulói közül sokan hosszabb idõre mehetnek külföldre gyakorlatra, így viszik messze iskolájuk hírnevét. “Konttyal és a Nap hajszínével nyertek”, és egyik közülük azt is elmondhatja, hogy “díjat vettem át a Parlamentben.”
Jó alapokra épült ez az iskola, és ez a Te, és kollégáid, de régi tanulóid érdeme is, akik a maiakkal együtt örökre emlékeznek Rád! Nem kapott emeletet, de szárnyat igen! De itt marad, már nem csak szakmunkás, végzettséget ad, oktatói-nevelõi már sokan egyetem, mérnöki díszdiplomával rendelkeznek. Õk már az új vezetõk, nevelõk, tanulók, akik tiszteletbõl az épület falára kitûzték a gyász lobogóját, örök békességet kívánva Neked, a régiekkel együtt! Nyugodj békében, Veres Jancsi!
Dr. Magyar Jánosné
Kollégád a régiek közül