Szentesi Anna a Füredi Anna-bálon
Kuruc Anna (21) régi vágya volt, hogy egyszer õ is részt vegyen a Füredi Anna-bálon. A szentesi hölgy a Szegedi Tudományegyetem élelmiszermérnöki szakán tanul.
Családja már ez év tavaszától készült a meglepetéssel, és minden apró részletet elrendezett, hogy Anna számára nyitva álljon az út a felejthetetlen napok élményei elõtt. Elkészült ruhakölteménye, szolid sminkjének és hajviseletének terve is. A nem titkolt szándék az volt, hogy Anna a bálkirálynõ címért is versengjen. Õ azonban másként döntött.
– Szinte az utolsó pillanatban gondoltam meg magamat, pedig nagyon sokan biztattak, sõt fel is ajánlották, hogy beneveznek. Engem igazán a bál hangulata fogott meg, érdekeltek a rendezvényhez kapcsolódó szokások, a részt vevõ emberek és a bál gasztronómiai kínálata. Szerénységem visszatartott a megmérettetéstõl.
– Melyek voltak számodra a bál legizgalmasabb pillanatai?
– Több is volt. A bál elõestéjén rendezett “szívhalászat” például, amikor a bál nagyon elegáns hajóján, a Kelén utaztunk a Tihanyi öbölbe. Az elsõ bálozó lányoknak a Balatonból szívbe rejtve kell kihalászniuk annak a férfinak a nevét, aki másnap bevezeti õket a bálba. Én éppen a nagybátyám nevét húztam ki, így már további izgalomra nem maradt okom. Az is nagy élmény volt, amikor a város fõterén várakozó közönség megtapsolta a bevonuló hölgykoszorút. A tizenöt jelöltet külön bemutatták, fotózások sora vette kezdetét. A báli ceremónia is roppant érdekesnek bizonyult számomra. Megelevenedett a klasszikus régi bálok hangulata a cigányzenével. Muzsikáltak nekem és életem elsõ csárdását itt táncolhattam.
–Kik alkották a zsûrit?
– Ezen a rendezvényen mindig neves zsûri közremûködik, ezúttal két újságíró, egyikük a Nõk lapja fõszerkesztõje, és divatszakember határozta meg, ki legyen a döntõs tizenöt lány, s egyben esélyes a királynõnek járó aranyalma és Viktória-mintás Herendi váza elnyerésére. A végleges sorrendet azonban a közönség döntötte el. Érdekesség, hogy legalább ötszáz vendég vett részt a bálon, a menün pedig huszonöt szakács dolgozott. A vacsorát az árkádok alatt szolgálták fel.
– Ezek után nem meglepõ döntésre jutottál…
– Most már bátorságot gyûjtöttem a sok-sok biztatásból. Jövõre is ott szeretnék lenni a bálon, és valószínûleg a megmérettetést is vállalom.
D. T.