Pedagógusnap 2011 – Visszaemlékezés
“Vezesd õket, utat ne tévessz,
s magadhoz mindig hû maradj,
Mert élen állsz és messze látszol,
Sose feledd: példa vagy.”
Én már elmondhatom, – több kollégámmal együtt – hogy mögöttem egy pedagógus élet minden szépségével, gondjával. Tanulóink már 40-50 éves találkozóikra hívnak, és mi még elmehetünk! De mi már sok mindent megértünk.
Tanulóként, a falusi tehetségkutatás eredményeként lehettem volna a szentesi Polgári Iskola tanulója, a mai Petõfi utcai általános iskola helyén. Késõbb, amikor ide költöztünk Szentesre, a Petõfi u. 14. sz. házban 15 évet laktunk, az iskola mellett. Másik oldalán volt fiam óvodája, és késõbbi munkahelyemre elõtte jártam el, a vén tölgy és az iskola között. De már az is elmúlt 40 éves, már új ruhát kapott, ahogyan ez az iskola is. Tanítói, tanulói lehet, más helyre költöznek, de ez szép és iskola marad az emlékekkel együtt.
Az élet sok mindent tartogat. Az akkor induló 4 osztályos gimnázium elsõ osztályába felvételt nyertem több társammal együtt. Bejárók lettünk, vonattal. Lógtunk a lépcsõkön, de udvarias diákok voltunk, és felengedtük a piacos néniket. Mi pedig gyalog indultunk, így a fizika vagy matematika óra elmaradt.
A Petõfiben, vagy a mai Mezgé össztáncain, báljain nagyon szerettünk táncolni, de néha elment a vonat, lekéstük, így gyalog indultunk haza a Berken keresztül, a “gardimamákkal” együtt. Ilyen idõk jártak akkor, ma más életet élünk, de élünk! Igaz, diplomáinkat a szegedi fõiskolán 1956. június 2-án vettük át, 55 évesen elmentünk nyugdíjba. Én 37 év 2 hónap munkaviszony után 23 éve nyugdíjasan, elégedetten élek.
Pedagógus szakszervezetünk támogatásával még részt vehettünk egy csodálatos buszos kiránduláson Pécsett. Szép napot töltöttünk itt és emlékeztünk a két hetes úttörõtáborokra. Megjelent a régi Pécs – nekünk akkor is csodálatos volt – épületeivel, és a körülölelõ hegyeivel együtt, ahova tanulóinkkal “akkor” felmentünk, de még nem ilyen utakon. Most 14 utcája nyílik a fõtérre, de “most” kisvonaton utaztunk.
A városi pedagógusnapon két kollégánk lett “Aranyos”. Arany diplomát Murvainé Erzsike klubvezetõ és dr. Holecskáné Klárika klubtag társunk, elõbbi a szakszervezettõl Eötvös Emlékérmet is kapott.
Az évzárónk is (képen) felejthetetlen volt újra. A Szent Erzsébet általános iskola tanulóinak ünnepi mûsora után átmentünk a középiskolás kollégium ebédlõjébe, ahol egy hosszú asztalt nekünk terítettek meg. Mindent köszönünk szakszervezetünknek, melynek vezetõje Szobotáné Gyöngyike, jelenlétével is megtisztelt bennünket. Köszönjük a finom ebédet, amit a szakszervezetünk támogatásával fogyaszthattunk el, és az emlékeket, hogy még itt lehetünk. Szeretnénk megérni kollégáimmal, társaimmal még a következõ találkozót is. “Mi kell hozzá mindenekelõtt, / Egy-egy hang: / Mélységes… / ellenállhatatlan emberszeretet… / töretlen bizalom… / tehetség… / és az, hogy emlékezni tudjon saját fiatalságára“ (Füst Milán).
Dr. Magyar Jánosné
nyugdíjas pedagógus