Műkedvelő festő
Andrikó Istvánné Franciska alkotásairól lapunk 2005. április 22-ei számában tájékoztattuk a T Olvasókat. Emlékeinket folytatjuk:
– Szentesen a Kurca partján lakom 1976 óta. A környéket, természetet, állatvilágot szeretem. Bíró Jenõ festõmûvész útmutatásai alapján kezdtem festeni több mint 10 éve. Az Andrikó juhász nemzedék életútja ösztönöz engem abban, hogy a vásznon is ábrázoljam. Férjem a közelmúltig segítségemre volt ebben. Napjainkban tizenéves unokáim segítik, “zsûrizik” a képeimet. Eget, zöld füvet, állatvilágot ábrázolni szeretnék továbbra is – sorolta.
Eddig legalább 50 kiállításon vett részt. 2006-ban a Télen címû képével alkotói különdíjat érdemelt ki, tavaly pedig Szegeden az amatõr festõk kiállításán tanya ábrázolását és két csendéletét bezsûrizték. A Balaton Szalon Világkiállításon 13 ország alkotói mutatták be mûveiket, ahol a Pipacsok c. festménye szintén zsûrizésre került.
– Amire igen büszke vagyok, az idei pályázatra is most küldtem el egyik képemet. Így a juhászok segítõjét, a puli kutyát ábrázoló képemre is büszke vagyok.
Jelenleg a Szentes, Kossuth téri Árkád Galériában van kiállítva csendélete és 15 tájképe.
Megnéztem ugyanott Berkeczné Major Edit akvarelljeit is. A színárnyalatok különbözõsége élmény, mindkettõjük munkája elismerésre érdemes. Ahogyan Tornyai János (1869-1936) kritikai realista festõ házvezetõnõje, Kovács Mári amatõr alkotásai is az ötvenes években. A megyei sajtóban is méltatták.
Kátai Ferenc