Világjárás két keréken: Marokkó – 57 napon át pedáloznak

Július 8-án Usztrunul Károly és családja segítségével   autóval utaztunk Milánóba, és onnan repülünk Közép-Marokkóba, Marrakes városába.

Innen indulunk hazafelé, a Szentes Kistérség Mentõszolgálat  Alapítvány támogatásáért is kerekezünk, hogy a médiában felhívjuk rájuk és céljaikra a figyelmet. 
Útban hazafelé legelsõnek gyalog megmásszuk Észak-nyugat Afrika legmagasabb csúcsát, vagyis az Atlasz hegység Tobukál csúcsát, ami 4165 méter magas. Három napot töltünk el a megmászásával, majd kerékpárral nekivágunk az Algéria határa mellett húzódó sivatagnak. Lesznek olyan helyek, ahol nincs út, csak murva ás homok. Itt csak a túlélésre és kettõnkre tudunk támaszkodni segítségért.
Elhagyva a Szaharát, ha túléljük, akkor északra vesszük az irányt a Rif hegységhez és a Gibraltári szoroshoz. Onnan áthajózunk Spanyolországba. Tovább indulva nem kelet felé vesszük az irányt, hanem Európa legnyugatibb részéhez, a Szent Vince fokhoz. Portugáliát átszelve Galíciában – Santiago de Compostelában – meg szeretnénk nézni Szent Jakab sírját, ahonnan a híres zarándokúton tekerünk a Pireneusokhoz. Andorában egy pár napot hegymászással szeretnénk eltölteni, hogy ne csak a monoton tekerés legyen.

Spanyolországot elhagyva, Franciaország déli partján Marselli, Monaco, Genova érintésével haladunk tovább. Azután Észak-Olaszországon, Szlovénián, Horvátországon áthaladva, Barcsnál lépünk be Magyarországra, ahol már várni fognak ránk biciklis barátaink, hogy együtt tegyük meg a hátralévõ 300 km-t. Ha valakinek van kedve, csatlakozhat hozzánk.
A kapcsolattartók elérhetõsége a csatlakozni kívánók részére: Vidovics Lajos, telefon: 06/30/290-76-90, Szunyi Mihály, telefon: 06/30/416-57-78. 57 napos utunk során várhatóan 5800 km-t pedálozunk majd.
Érkezésünket az Apponyi tér és környékén megrendezendõ Lecsófesztiválra, a Szentes kistérsége Mentõszolgálat Alapítvány és a Holdfény Panzió sátrához tervezzük szeptember 3-án 16 órára.
Utunkról folyamatosan híradással leszünk  a www.szentesinfo.hu és a www.vilagjaras.fw.hu c. honlapokon, valamint a Szentes Rádióban.

TÁMOGATÓINK: Zsemberi János faipari vállalkozása, Holdfény Panzió, Szentesi Hitelszövetkezet, Usztrunul Mérnöki Kft., Sípos Zsolt, Lázár Mihály, Szentesi Mozaik, Városi Visszhang, Dávid Bernadett, Vajda János géplakatos, Szent István Gyógyszertár Budapest, Charta-pack Budapest, Bike Center, AM Bringa Budakalász, Szentes Kistérségért Mentõalapítvány, Nagy Henrik, Dudás Lajos kerékpárszerelõk…

Baranyi Antal és
Vukovich Sándor

2 hozzászólás “Világjárás két keréken: Marokkó – 57 napon át pedáloznak” bejegyzésre

  1. Baranyi Antal:

    Segítsen Ön is!!!

    Baranyi Antal Gábor vagyok, és Vukovich Sándor barátommal arra vállalkozunk, hogy két keréken 6000 km-t tegyünk meg Marokkótól Szentesig, hogy minden egyes megtett kilométerrel segítsük a Szentes Kistérségért Mentõalapítványt. Mindenki, aki támogatni kívánja tervünket: dobjon be 100 Ft-ot a kihelyezett adománygyûjtõ dobozainkba, hogy a mentõállomás beszerezhessen egy “LSU” motoros váladékszívót. Legalább 6000 fõ támogatóra van szükség célunk eléréséhez!
    Várjuk szíves felajánlásaikat !
    Adománygyûjtõ dobozainkat az alábbi helyeken helyeztük el:
    1. Szentes Mentõállomás,
    2. Szentesi Hitelszövetkezet,
    3. Polgármesteri Hivatal,
    4. Sportuszoda,
    5. Sürgõsségi Osztály
    6. Rendelõintézet vagy
    a következõ bankszámlaszámra utalhatják át adományaikat:
    Szentes Kistérségért Mentõalapítvány
    80600017-10022207.

  2. Baranyi Antal:

    JELENTKEZÜNK!

    Megérkeztünk Marakechbe, majd nekivágtunk az Atlasz végtelen szerpentinjeinek; Imlitól indultunk gyalog a Tobukal meghódítására, a 2 napos utat 13 órahossza alatt megtettük egy marathonfutó arab segítségével. Majd nekivágtunk a sivatagnak; több napig csak kő és homokrengeteg vett körül minket. Óránként haladt el egy autó az úton, mellettünk. Sok kis falu, gazdaság áll a semmi közepén; nomádok; pásztorok kint legeltetik kecskenyájukat, közben a hőmérséklet tartósan 50-55 fok déltől 5-ig – 6-ig. Egy kisebb homokviharba is belekerültünk, de arcunkat turbánnal gyorsan betakartuk, kb. 4 napja csak a sivatagban megyünk, a táj ugyanaz egyfolytában. Volt egy nap, amikor a vizünk éppen elég volt a következő városig, amely 100 km-re volt. Útközben nomádok kértek tőlünk vizet, azért is fogyott el. Az arabok vendégszeretőek, sokan nyomorognak kissebb falvakban, s gyerek seregek futnak utánunk néhány dirhamert. Még az Atlasz hegységben eltört az utánfutóm, de egy helyi műhelyben orvosoltuk a problemát 30 dirhamért, (helyi pénz) ami 3 eurónak felel meg.
    Mentálisan nagyon nehéz kibírni a sivatagot, az ürességet. A homoktól, mely felhőt alkott az égen, nem olyan erősen tűz a nap, de nagyon nagy a hőség, amit az aszfalt csak fokoz. Üdvözlettel: Toncsi, Sanyi.

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.