Annyira akartál élni, annyira vártad a hatvanadik születésnapodat. Fodrászhoz mentél, tortát rendeltél, a magad egyszerûségével öltönybe felöltöztél, és hoztál is nekünk a finom tortából. A szülinapodon még a rokonoknak is mondtad, hogy Te száz évig fogsz élni, mert már annyiszor eltemettek.

De vajon ki fog most  már fényképezni a nyugdíjasok és nagyothallók klubjában, mert a fényképezés volt a hobbid. Tõlünk is vasárnap úgy köszöntél el, hogy: “Puszikállak benneteket, majd jövök!” De már nem jöttél.
Bohókás humoroddal sok ember szívébe beloptad magad, mégis lehet, hogy az egyedüllétet, édesanyád elvesztését nehezen tudtad feldolgozni, és jó volt, ha velünk, vagy a rokonokkal egy kicsit beszélgethettél.
Ahogy lapoztuk a hétfõi újságot, egy kis cikkre bukkantunk. Azonnal az fordult meg a fejünkben: Nem tán a Misi? Percek múlva már tudtuk, és azóta is azt kérdezzük: Misi, hová siettél, hisz a száz évig még nagyon sok idõ lett volna hátra.
“Az erdõ zöldjével tûntél el végleg/ Magaddal vitted a madarak hajnalát/ Szemed a sötétségnek adod közönnyel/ Bezárt karod csak a homályt fonja át…”  (dt.)
Misi, fájdalommal búcsúzunk Tõled. Nyugodjál békében. Barátaid:
Ágika és Barbi

Ez a bejegyzés 2011 06 18 15:22-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.