Szomorúság fog el, mert megint fogyatkoztunk. Fogyatkozásunk pedig csak még inkább felgyorsul. 2050-re Európa országai közül csak egyetlen lesz a világ legnépesebb huszonöt oszága között, és az is a huszonötödik helyen, szól az előrejelzés. A klímaváltozás teljesen bizonytalanná teszi a jövőnket. A legnagyobb bajt abban látom, hogy nem fordít a kormányzat elég pénzt kutatás-fejlesztésre (sem). Ma a mezőgazdaság minden ágazata válságban van. Nem véletlenül. A helyzet ennél még rosszabb lehet, ha időben nem történik meg az a fordulat, ami elkezdi visszaadni a Földnek azt, ami a Földé, Embernek, ami az Emberé. A cég-, és tőkefelhalmozás közben azért politikusainknak meg kellene állni egy percre: pénzért valóban mindent meg lehet venni? Lehet kapni egészséget? Boldogságot? Lehet például venni kitartást, tűrőképességet, erőt? Lehet vásárolni megbecsülést, emberi tartást, hitet és reményt? Vissza lehet vásárolni mindazt, amit útközben elvesztettek már, és elvesztenek még? Neves kutatótól olvastam: az Unió gazdasági fejlődésének gátja az alkotó nemzetek politikája, amely erőnek erejével telepszik rá a gazdaság folyamataira. Soha sem fogom megérteni, minek egyetlen embernek huszonöt cég… Egy lónak is max. négy lába van… A pártpolitikánál pedig még ember nem talált ki jobbat. Sajnos! S akkor most itt van.

Ez a bejegyzés 2005 07 25 22:30-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.