A családalapító, Kálmán János 1894-ben született. Orosz fogságban tanulta és gyakorolta a bádogos szakmát. Az 1920-as években a szentesi báró Harruckern utca 30/A. sz. otthonánál épített mûhelyében alakította a bádogot míves idomokra. Közismert mester lett.

Az ipar gyakorlás feltételeinek korlátozása miatt az ötvenes években a Községgazdálkodási Vállalatnál bádogos és vízvezeték-szerelõként alkalmazták. Nyugdíjas éveiben is dolgozott. Keze munkáját örökíti meg családi házunk bádogozása is. Feleségével öt gyermeket neveltek, János fia 1923-ban született. Édesapja szakmáját választotta és folytatta.
A negyvenes években  Székely László szaktársával  munkásvonattal  Budapestre jártak dolgozni. A megyei, állami építõipar megalapítása után Szentes környékén szorgoskodott, majd önálló iparosként közismert. Családjában két gyermeket neveltek. Fia, János szintén az édesapja nyomdokaiba lépett. Magáról elmondja: “Ipari szakközépiskolában mechanikus képesítést szereztem. Akartam tovább tanulni… Nem engedték. A magyarázat az volt, hogy édesapám magániparos… Kisgyermek koromban is érdekelt már az elõdeim szakmája. Igyekeztem megismerni, tanulni. Napjainkban bádogos munkát, fûtés- és vízvezeték szerelést végzek. Harmincnyolc éve dolgozom a szakmában és ötvenhat éves vagyok. János fiam immár huszonnyolc éves, de õ is ezeket a szakmákat választotta. Mestervizsgát még nem tett, mert sokba kerül… Öt gyermekünknek és hat unokánknak örülünk.”
Kálmán János ipartestületi tag, munkáját emléklappal ismerték el. Önkormányzati képviselõként a város és a lakosság érdekeiért négy éven át tevékenykedett.
Monológ: A Kálmán utódok kötõdése a János keresztnévhez egyedi. Szakmai életpályájuk példa értékû. A munka éltette és élteti õket ma is.  A családalapító 86 éves koráig, fia 82 évesen is  a szülõktõl örökölt nagyhegyi gyümölcsös kertjében szorgoskodik. A szentesi iparos családoknál hagyomány volt a szülõk szakmáját folytatni. Közülük a teljesség igénye nélkül: Burkus asztalosok három nemzedéke, Vidovics, Zelei talicska készítõk, Bartus kovács, Kovács, Varga szíjgyártók. Zemlényi cipész generációk.
Õrájuk is vonatkoztatható Julius Evola véleménye: “… a testületek és céhek tagjai olyan büszkék voltak szakmai hagyományukra, mint a nemesek vérük hagyományaira.”
Kátai Ferenc
Fotó: Hegedûs mûterem

Ez a bejegyzés 2006 11 08 20:46-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.