Ez a nap rettentő pörgősre sikerült. Előrejelzése az elkövetkező hétnek. Számtalan kérdés merült fel a lap kapcsán, amit – vasárnap ide, vagy oda, de – egyeztetni kellett. Elmerültem a lapban, mint jég a vízben. Közben egyre csak az jut eszembe, milyen nagy ajándék a sorstól a tehetség, s mekkora nyűg is egyben. Különösen ha valaki rendkívül sokrétű. Tékozlás egyiket a másik rovására hanyagolni. Amint este a Mosoly csoport koncertjét a posta melletti téren hallgattam, méginkább éreztem, hogy hiányzik a színpad és a közönség már megízlelt szeretete. A színpad nem is annyira, mint maga az éneklésben megszülető alkotás. Aztán a Friderikusz végén hallottam a díjnyertes jazzénekes fiatalasszonyt, és megint csak arra gondoltam: a tehetségek ugyan az égben születnek, de csak nagyvárosokban teljesedhetnek ki… Irány a kijózanodás, reggel jönnek a kőművesek.   

Ez a bejegyzés 2005 07 24 22:54-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.