A VII. Tiszai Euroatlanti Nyári Egyetem elõadóját, dr. Bánlaki György nagykövetet, a Magyar Atlanti Tanács elnökét elõször arra kértem, ismertesse számunkra, laikusok számára a NATO és az EU-tagság jelentõs összefüggéseit. Mikor gondolkodunk helyesen, ha a Transz-atlanti labirintusban el szeretnénk igazodni:
A Nyugalom Galéria a nyár folyamán a környező településeken rendez kiállításokat. Horváth Zoltán a Munkácsy tárlatról is beszámol. Elmondja továbbá, hogyan került el egyik képük a Vatikánba. Hétfőn a Közéleti kávéház vendége Bucsány Gyuri bácsi volt. Dr. Dobos András az állatorvosi rendelő újabb fejlesztéseiről beszél.
A Szentesi Tenisz Klub hatvan teniszezõnek nyújt rendszeres sportolási lehetõséget. Bakos László vezetõedzõ örömmel újságolja, hogy a mûködésük feltételei biztosítottak. Az elmúlt idõszakban számos versenyen értek el sportolóik szép sikereket.
A St. Jupát SE. kerékpárosai ismét útra keltek. Ez az európai utazás más lesz, mint az olimpiai volt. Amellett, hogy a hét fiatalember egy nem mindennapi önként vállalt sport próbát teljesít, történelmi és kulturális ismereteiket is bõvítik. A huszonhárom napos túra 2359 kilométeres útvonalát ugyanis ebbõl a szempontból is nagyon izgalmasan állították össze.
Ott folytattam, ahol tegnap abbahagytam. Miközben az ember úszik a saját levében, úszik a számokban is. Oszt és szoroz, de megboldogult Tolnay Klári szavait idézve, az a bizonyos "hátul álló" mindig hiányzik. A "tizes" csak az ő korában volt sok pénz… Nem csodálkozom tehát el, amikor szomorú tekintetű emberek közé keveredem. Barátokkal, ismerősökkel is találkoztam, szerencsére nem mindenki volt szomorú, jó volt beszélgetni egy picit. Sajnálom, hogy a Szentesi TE. rosszul lepattanó labdájából végül a várható öngól lett. Alig néhány hete elmélkedtem erről a helyzetről. Az egyén tehetsége, a magyar tehetség ott úszik el a számokban. A számok pedig valamerre mindig kerekednek, majd egyszerre csak elfogynak. De az a valami, ami csak a pénzről szól, nem is tart soká. Nem kívánok nagyszerű sportolók tragédiáira utalni, van elég példa a fiatal tehetségek előtt. Láthatnak, ha akarnak látni…
Pénteken a Szarvasi Arborétumban jártunk.
Kicsit elmaradtam, így most pótolom. Sok-sok óra munkával is azt mondhatom: nem mindig úgy, és azt alkotom ki magamból, amit lehetne, és nem jutok el odáig, ameddig a nap végére eljutni szeretnék. Pénzisten kézben tart és olyan erősen húzza a gyeplőt, hogy nincs erőm kötöszködős lóként viselkedni. Jobban járok, ha csak nem akarok magammal kitolni. Ez is egy út, ami csak-csak visz valahova, s legalább nem értelem nélküli. Alig várom, hogy alább hagyjon a meleg, s tényleg úgy tudjak dolgozni, ahogy szeretek. Egyszer – még soká – a ház külleme is megszépül, és akkor foghatunk hozzá belül is újra rendbehozni. Teljesen tönkrement a tavalyi munkánk, összerepedeztek az öreg falak. Olyan ez az egész kulipintyó, mintha legalábbis egy mocsár kellős közepén volna.
Szenyéri Dániel születésének 120. évfordulója tiszteletére a Zöldág Mozgáskultúra és Sport Egyesület három részből álló programsorozatot szervez. Második elemként a napokban került sor néprajzi gyűjtőpályázat eredményhirdetésére a Koszta József Múzeumban.