Napló 45 – Valóságos történeteim (1)
2006 10 04Következzék egy történet, ami kizökkenti olvasóját a politikai túlnyomás alól. Valóságos apró eseményeink sokaságában fel sem tűnnek a hasonlók, én azonban ezúttal jót mosolyogtam magamon.
Következzék egy történet, ami kizökkenti olvasóját a politikai túlnyomás alól. Valóságos apró eseményeink sokaságában fel sem tűnnek a hasonlók, én azonban ezúttal jót mosolyogtam magamon.
Baranyi Antal és Csendes Zoltán 2006. 06. 03.-án elindult Amsterdamból az (északi-tenger partjáról) egy kis kerülővel (Párizson és az Alpokon át) hazafelé.
Az idei Kiséri Napokat május 12-13-ára terveztük. Tekintettel a kialakult időjárási és árvízi helyzetre, a rendezvény kereteit jelentősen leszűkítjük még annak dacára is, hogy az tizedik jubileumához érkezett.
"Esik mocskosul az eső", teendőim tengerében megfürdet amúgy rendesen. A közelgő ünnep levegője már símogat, de még az osztás-szorzás közepette csak azt látom, minek kell lennie előttem, és nem azt, hogy hol a nyugvópont.
Új ötletem támadt: időnként a naplóba csatolok egy-egy hajdan született képzőművészeti alkotást, ami épp a hangulatomhoz, a gondolataimhoz illik. Máskor majd kortárs képet, mikor mit… Ezúttal Hegedűs László: Konyhában c. festményét választottam.
Esetem néha olyan, mint napsütés hiányában ruhaszárítás hajszárítóval. Nagyon sokat köszönhetek egy ismerősömnek, aki úgy egy évtizede biztatott: saját érdekemben szakítsak a hagyományos női szerepekkel. Nehéz volt feldolgozni, hogy nincs más választásom, ha végig akarok menni azon az úton, amelyen elindultam. Útközben persze felszedek ezt, azt, ami épp praktikusnak látszik.