A magát szentesinek nevező heti újság közelmúltban megjelent lapszámában a képviselő – testület október 19. rendkívüli üléséről közölt írásukban a nevemet olyan nyilatkozattal hozták összefüggésbe, ami a valóságban nem úgy és nem olyan tartalommal hangzott el, ahogy azt közreadták. Mivel a helyreigazítás közlését tőlem megtagadták, ezért a helyreigazítás közreadására az alábbiakban kerül sor:
Átgyalogolva az ötödik x-en, magam is alig hiszem el, hogy az utóbbi 25 évem csaknem teljes egészében errõl a lapról szólt. Persze volt ez is, az is közben, ahogy útkeresõhöz illik, de mindig a Városi Visszhang gyõzött. Ilyen év azonban ennyi bizonytalansággal, rejtéllyel, ismeretlennel, mint amit a 2016-os esztendõ sejtet, még egy sem.
Ez a húsvét más, mint a többi, más, mint amit megszokhattunk. Több az aggódás, a kétség bennünk, ami gondolkodásra, elcsendesedésre késztet.
Kitti cseppet sem átlagos lány. Különösen az utóbbi fél évben változott sokat, a 17 éves csevegõ, életvidám tini, komor, befelé forduló hölggyé vált, szinte átmenet nélkül. Szülei már aggódni kezdtek. Édesanyja az egyik multinacionális cég helyi üzletét vezeti, édesapja pedig gyógyszerügynök, az élete nagy részét úton tölti. Sajnos nincs elég idejük arra, hogy megéljék, lányuk hogyan válik kész nõvé a szemük láttára. Erõszakos, kurta kérdéseikre, megjegyzéseikre rend szerint sértõdés, olykor veszekedés a válasz.
Röviden szólva 2010 az alábbiak szerint jellemezhető, legalábbis én így látom: viharos, nyirkos, bizonytalan, baljós, veszteségekkel terhes… s még sorolhatnám a kedvezőnek aligha mondható jelzőket. Ám immár vége…
Valós dátum: 2010. augusztus 15. A katasztrófák sokfélék lehetnek, a terror támadástól a természeti eseményeken át számtalan, ma még talán fel sem fogható dologgal számolhatunk.
Ha ezerszer elhajtják szívedet, mert
bemosnak agyadba vad képeket, hogy
ne lásd, ne tudd, helyed hol leled:
Akkor is szüld meg a gyermeked!
Sokat romlott a lelkiállapotunk mostanában. A fokozódó érdektelenségből, a mindennapi félelmekből, a változások érthetetlenségéből a legtöbb embertársunk feltétlen aroganciával próbál kibontakozni.