Zelma néni az utóbbi időkben már nem sokszor mozdult ki otthonról. Kis kertes háza belesüppedt a télbe, kerítése a füstös fákra meredt, amelyeknek álom melankóliában libbennek csak egyszer-egyszer az ágaik. Éppen úgy, mint amikor az ember, ha alszik, egyik oldaláról fordul a másikra.
(tovább…)