Majd csönd lesz és a fák szépen hajlanak a szélben, az ágakon madár…
(tovább…)
Beküldve a(z) Újság cikkei, Verssarok kategóriába | Nincsenek megjegyzések
Elnézem, mire képes az õszi táj, mert ezer színû varázs.
Tombol a Nyár, zivatar szerelmek, csókok múló emléke, hol van a boldogság, valakit szeretni kéne.
De szeretnék gyermek lenni édes, kedves jó anyám, fognám még a szoknyád szélit, kacagnánk az utcán végig, úgy, mint régen, hajdanán.
Valóban mind keresztutat járunk Míg földi létben éljük világunk: Életkereszt nehezíti vállunk…
Amikor a telet felváltja a tavasz, Odújából elõbújik a róka, a ravasz, Kinyílik a szép hírnök, a kikerics, Figyelj, kérlek, a szépre rátekints!
Busók járják ma a várost, sok trükköt bevetnek, így csinálnak vidámságot, járják a télûzõ táncot.
Nem tudom, mi van velem, Nem eszem! Nem iszom! Nem látom a jót, a szépet, Nem tudom, merre lépjek.
A(z) Verssarok kategória archívumában vagyunk