Hátradõl puha karosszékében a Nap,
már feladta régi élete csillogását.
Öreg, elfáradt szeme körbenéz,
körötte szürkeség, idegen szürkeség.

(tovább…)

De szeretnék gyermek lenni
édes-kedves jóanyám,
kacagnánk az utcán végig,
fognám még a szoknyád szélit
úgy, mint régen, hajdanán.

(tovább…)

Ne tépd le a favirágot,
Abból lesz a gyümölcs!
Gyönyörködve tudja nézni
A virágot a bölcs.

(tovább…)

Téli menyasszonyok talpig hófehérben,
angyali tisztaság a csikorgó télben,
jégvirág koszorú ablakomra fonva,
kéményen göndör füst kanyarog magasra.

(tovább…)

Itt vagy hát tavasz megint,
melengesd csak átfagyott tagjaink.
Adj erõt s kedvet nekünk,
szebben teljen az életünk!

(tovább…)

Kezembe veszem a tollat,
S csak így röpülnek a betûk a papíron
Olvasd csak!
A betû a hang írott képe.
Kis tréfa: A szó kimondható?
Ez pedig egy vers a versrõl.

Istenem! Kérlek, hogy szeress,
amíg szeretsz, lehetsz a másé…
Ne nézz le, engem meg ne vess,
add, hogy írjak jót s szellemest,
s az életem alakítsd mássá!

(tovább…)

Köd borult már a Kurcára,
A zúzmarával díszített fákra,
Hullámzik a víz, a szél csak fújja,
Fuvolázva zeng a szélnek húrja.

(tovább…)