Anyám szeme két szép csillag,
itt világol éltem egén.
Ez vígasztal mindig, mikor
elhagyni készül a remény.

(tovább…)

Füleimbe zúgja nevedet
a viharos szél,
most Tél van,
enyhe tél.
Nemsokára hull a hó,
s jön a kemény fergeteg,
gondolatom rólad szól,
rengeteg.

(tovább…)

Nem is tudom, nem is tudom,
hol hibáztam el oly nagyon.
Életemet elvétettem,
ó, de boldogtalan lettem.
Botor voltam? Nem tudhatom,
talán soha meg nem tudom.
Számot vetek életemrõl,
könny hullhat a szemeimbõl.
Mert, bár mindig jót akartam,
lám, mégis hova jutottam.

(tovább…)

Adj áldást Istenem, adj e szent ünnepen,
Áldj meg, hogy áldásod lelkemben érezzem.
Add, hogy a szeretet átjárja szívemet.
Adj boldog Karácsonyt, tisztát, hófehéret!

(tovább…)

A térképet nézegetve
Szentest látom képzeletben.
A Kurca parton jobbra-balra
utcák állnak szépen sorba.

(tovább…)

Ifjúságom,
szép virágszál,
elhervadt már régen,
üldögélek, nézgelõdök
kint a Kossuth téren.

(tovább…)

Az õsz, olykor, barát halálával jár
évek eseményeit eltemetve,
mert belehalunk a küzdelmeinkbe,
és az idõ nélkülünk folyik tovább,

(tovább…)

Hajnalra ébredve riadót dobolt
szívemben az óra: tik-tak,
tik-tak, mindjárt hatvan leszek.
Nincs idõm már csak a jóra.
Néhány józanító reggel.

(tovább…)