Télapónak van egy álma,
legyen hó mindig a puttonyába.
Így egyre csak gyûlik a hó,
és a puttony egyszer kiszakad,
a hó csak szakad és szakad.

(tovább…)

Ha látom szemednek megtartó varázsát,
érzem a bõrödnek márvány simaságát,
ízét a csókodnak, s karod ölelését,
felejtem a világ minden szenvedését… (tovább…)

Szeme varázsa, pár kedves
gesztus úgy ütött szíven,
mint senkié.
Ajka ívén a huncut mosoly,
bõven beoltott.
Uram, tudod, miért…
Uram, a titok örökre Tiéd…

(tovább…)

Búzaszemek sorakoznak,
más magvaktól szabadulnak.
Ocsú nem maradhat benne,
keserû lenne a leve.

(tovább…)

Mit susog a Kossuth utca,
elmúlt már a földút múltja,
Felújul a folyó vén hídja,
majd örül ennek a Kurca folyócska.

(tovább…)

Fenyõillat árad Szent Karácsony estén,
angyalszárnya suhan, gyertya táncol lengén.
Karácsony angyala terítsd fölénk szárnyad,
bûneid levetve, megtisztultan állasz.

(tovább…)

Nézem a képeket
Sok arc rám nevet
Nézem a képeket

(tovább…)

Virágos a mezõ,
Virágosak a fák.
Száll az illat,
Dalol a sok madár.
Én is dalolok!

(tovább…)