Boglári Nagy Laci bácsit sokan ismerték és szerették Szentesen. A Gondozási Központ állandó nyugdíjas vendége volt, sokak kedves barátja. Verseit mindig tapsviharral fogadták hallgatói.

(tovább…)

Ezzel a verssel kívánok minden kedves Olvasónak Áldott Karácsonyi Ünnepeket és szeretetteljes, eredményekben gazdag újévet!

(tovább…)

(A Petőfisek Nagy Találkozójára 2017. 09. 09.)

(tovább…)

Én mindig megélem verseim,
bennük a lélek én magam vagyok.
Vele örül, repdes a légbe tavasszal,
ha a napfény rámosolyog.

(tovább…)

Kopognak az esőcseppek:
farügyeket ébresztgetnek;
a jácintok kék harangját
sorra-sorra megkongatják.
Kopognak a faágakon,
minden kicsi rügyablakon;
„Ébredni már, ébredni már!
Tavasz jön, már szól a nyitány.”

(tovább…)

Vedd elő palettád, vedd öreg természet,
színeidből keverd először a zöldet.
Keverd ki színének minden árnyalatját,
találd akár fűzöld, vagy méregzöld voltát.

(tovább…)

Őrizzük kincseinket!    
(Kátai Feri bácsira emlékezve)
Aki írni születik, annak írnia kell
akkor is, ha tenyerét ásó, kalapács sebzi,
nyakát húzza a kubikos talicska istrángja,
az a kövek és szavak rabszolgája, s a míves
generációk életben tartója örök időkre.

(tovább…)