Falu közepében,
Csendes kicsi házban
Mily szép volt az élet
Régen, hajdanában.

(tovább…)

Élt egyszer egy jó anyóka,
ki a gyermekének nem ártott soha,
az élete mégis miért volt oly mostoha?
A temetõben már belepte a moha.

(tovább…)

Van egy szegény árva asszony,
párját vesztett madárka.
Szomorkodik, fészke üres,
nincs ki reá találna.

(tovább…)

Ha ezerszer elhajtják szívedet, mert
bemosnak agyadba vad képeket, hogy
ne lásd, ne tudd, helyed hol leled:
Akkor is szüld meg a gyermeked!

(tovább…)

Sok virággal térek haza,
fehér, piros, sok-sok kék.
Izgatottan várod már,
hogy elmondjam
                       a versikét.

(tovább…)

Még  járni sem tudtam, kezed szorítottam.
Felnõttként botlottam, benned kapaszkodtam.
Egyetlen biztos pont voltál életemben,
nélküled szélfútta falevéllé lettem.

(tovább…)

A bensõmben úgy õrzelek,
mint drága festményt a keret.

(tovább…)

Két hideg kezedet arcomhoz szorítom,
Szívem melegével hûvösét eloltom,
Vigyázz, mert megéget, oly heves a lángja,
Érzem e tûz elvisz, elvisz a halálba.