“Jöhet idõ, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni.” (Illyés Gyula) A negyvenes években pártoktól vártuk sorsunk jobbra fordulását. Munkalehetõség szerény bérezéssel volt. Az ötvenes években az önálló építõiparosok korlátozását követõen a mesterek az alakuló állami szövetkezeti szervezetekbe képesítésük szerint mûszaki munkakörökben, alkalmazottaik szakmai területen dolgoztak.
Fokhagyma – egyike a legrégebbi gyógynövényeknek, minden civilizációban népszerû ötezer évre visszamenõleg. A fokhagyma gyógyhatását, átható illatát, valamint erõs ízét ismerték és értékelték már az ókorban is. Az utóbbi évtizedekben a korszerû orvostudomány intenzíven kutatja a fokhagyma hatékonyságát. Úgy tartjuk: a legegészségesebb zöldségféle a legszélesebb hatókörrel.
Ahhoz, hogy a gyógyszerek hatása kialakuljon, azaz a fájdalomcsillapító megszüntesse a fájdalmat: gyomorkezelésre használt szer csökkentse a savtermelést, a hatóanyagnak el kell jutnia a hatás helyére. A tabletta, kapszula vagy kúp formájában használt anyagok számos akadályon keresztül érnek el a kívánt helyre, hogy ott a rendeltetésüket betöltsék. Régen úgy tanították, éhgyomorra ne vegyük be a gyógyszerünket!
„Nem öreggé válni, hanem, az öregséget hordozni mûvészet” (Goethe) Talán nem véletlen, hogy egy õszi napot választott az ENSZ az idõsek világnapjának 1991-ben. A gondolat Svájcból ered, és mint minden embert érintõ tény, elterjedt gyorsan a világban, így hazánkban is. Minden évben október elsején különös figyelmet kapnak az idõs emberek. Ez az életszakasz, amikor, már nem a látszat a fontos, elõnybe kerülnek a valódi értékek. Ebben a szakaszában életünknek a veszteni és szeretni tudás mûvészetével találkozunk, a személyek közti kapcsolatok megnyilvánulásának fontosságával.
Olvasónk kérdezte, Csordás Istvánné válaszol. Kérdéseiket jeligével elküldhetik a visszhang@szentesinfo.hu e-mail címünkre, vagy postán a Szentes, Nagyörvény u. 58. alatti szerkesztõségünkbe.
A HUNOR-COOP Zrt. által minden évben megrendezett Lecsófesztivál egyre nagyobb népszerûségnek örvend.
Édesapám a 20-as, 30-as években arató, cséplõmunkával kereste meg a családjának a kenyérnek valót. Szentes szél-, illetve gõzmalmaiban õröltette meg. Ahol jobb lisztet készítettek.
A Zsoldos Rt. telepén agyagból vert, gyártott építõanyagok készítésének Gaál Sándor téglamester volt a vezetõje a múlt század harmadik, negyedik évtizedében. Felesége és gyermeke, Sándor tizenévesen a nyersanyagokat rakták, a kisvasút jármûvein szállították. Egymás közelében dolgoztak. Sanyi nehéz fizikai munkában nõtt fel. Néhány napja találkoztunk, aggódva mondta: