A szentesi Gyógyfürdõ klinkertégla falazatú folyosóján nyugdíjas középiskolai tanárral pihentünk, néztük a szép téglasorokat. (Majd ha felújítják, jó lenne meghagyni az eredeti formáját.) Úgyszintén a Horváth Mihály Gimnázium 1887-88-ban épült homlokzatának is.
November az emberes hónapjaink közt a harmadik, amikor meg kell mutatni az érzéseinket eltávozott családtagjaink, barátok és jó ismerõsök iránt, akik hatással voltak életünkre, vagy így, vagy úgy.
A mezõgazdaságban, malom-, sütõipari, építõ-anyag-gyártó üzemeikben szentesi és környékbeli családok nemzedékei munkalehetõség mellett szakmákat tanulhattak. Közülük: Antalfi, Bartus, Bajomi, Bese, Czakó, Csányi, Fekete, Pataki, Sinóros, Szabó, Szegedi, Tóth, Vámos vagy Varga generációk. A világháborúk közötti években szorgoskodó emberek nevét sorolni lehetne még hoszszan. A negyvenes években a ZsRT. termelõ részlegeit hadiüzemeknek nyilvánították. Szatmári Pál honvéd százados emberségesen irányította…
Ülök a szobámban… Elõttem újságok, írások, képek, emlékeim, amelyek ma már egyre élesebbek. Október 23. piros betûs ünnep. Én azt is elmondhatom ötvenöt év után, hogy nekem “duplán”.
A pozitív-negatív gondolatok hatásáról: körülöttünk a világ sajnos negatív gondolatokat sulykol az emberek felé, ami veszélyes, mert betegséget okozhat. A gondolat teremtõ erejének lelki értelemben van hatása.
Idáig jutottam ÉLETEM és iskolái, illetve ISKOLA lett az életem írásaimban. Itt idõzöm emlékeimben – õrzi ezeket még 28 rendezett album – és eszembe jut, egyre “élesebben”, hogy sokan megcsodáltak akkor!
Korán köszöntött be az õszies idõjárás, színes ceruzáival és kitartó esõivel. A bokrok és fák szinte napok alatt váltották õszi színekben pompázó leveleiket, gyönyörködtetésünkre.
A furcsa véletlen, vagy a sors mûve, hogy az önkormányzati választásokat követõ napon a kora délutáni órákban az ajkai vörösiszap-tározó gátja átszakadt, és Magyarországon soha nem látott és nem tapasztalt környezeti katasztrófát okozva, több települést tett tönkre és érintett.